Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 277 és bőséges irodalmi tájékoztatást nyújtanak a fontosabb történelmi és filológiai kérdésekben. A munka első kötetében Kézai Simon és a XIV. századi magyar krónika (160, 274. 1.) amidőn leírja Attila itáliai pusztításait, megemlíti, hogy a király leereszkedett egészen a félsziget legvégső nyúlványáig, ahol Regina, illetve Regiona város és Cathona van. A második kötetben a Pozsonyi Krónika szintén megemlékszik Regio civitasról és Cathonáról, hasonlóképen Mügein Henrik is, aki ebben a részletben a XIV. századi krónikával mutat szövegazonosságot (27, 122.1.). A magyarázó jegyzetek Regiona várost a mai Reggio di Calabria várossal azonosítják és ez megfelel a történeti valóságnak. Azonban Cathona városnak a szemben levő Szicíliában fekvő Cataniával való azonosítása szerintünk félreértésen alapszik. A krónikások ugyanis nem szólnak arról, hogy a hún király átevezett a tengerszoroson, hanem csupán azt hangsúlyozzák, hogy lenyomult egészen a félsziget végébe, ahonnét Nápoly és Montecassino irányában tért vissza. A források közmegegyezéssel állandóan Cathonát említenek és sohasem Cataniát vagy Catinát, márpedig sem az ókorban, sem a középkorban Catania város sohasem viselte a Cathona nevet. Itt tehát Cathona alatt azt a ma is meglevő kis kikötő városkát kell értenünk, amely Reggiótól északra Messinával szemben fekszik, hasonló nevű hegyi folyam torkolatánál. A középkorban Catania hírneve elnyomta a kis helység nevét, de az az ősforrás, amelyre a magyar források végső elemzésben visszavezethetők, bizonyára a calabriai kis kikötőt értette a szicíliai Catania helyett. A nagyszabású bevezető tanulmányok és magyarázó jegyzetek nemes- veretű latinsága külön elismerést érdemel, noha itt-ott a klasszikusságra való törekvés erőltetettnek és mesterkéltnek látszik. A keresztszülőt az egyházi használat következetesen a patrinus szóval nevezi és nem a sponsor szóval (559. 1.). Az ősegyházban, a katekumenátus korában sponsornak hívták azt, aki egy-egy pogány jelöltet a püspök elé vezetett és érette mintegy jót állott. Túlzásnak tartjuk a 900 éves használattal megszentelt Episcopatus Jaurinensis címnek a kevésbbé ismert és nem használt Arrabonensis címmel való felcserélését (387. 1.). Ugyanakkor a pécsi püspökség címében Quinqueecclesien- sist használ Sopianensis helyett ! Ezek a valóban elenyésző jelentőségű megjegyzések koránt sem csökkentik a munka magas tudományos értékét és a forrásközlésnek mintaszerűségét. Gállá Ferenc. Dr. Madarász István: A vallásváltoztatás magyar közjogi szempontból. Budapest, 1938. 124 lap. — A párbér és az egyházi adózás kérdése a jelen jog- gyakorlatban. Budapest, 1938. 22 lap. — A katolikus Egyház kapcsolatai a magyar állami közigazgatással. Budapest, 1938. 14 lap. Az illusztris szerző, mint a kultuszminisztérium katolikus ügyosztályának főnöke, elsősorban hivatott arra, hogy közreadja azokat a jogszabályokat, amelyek az Egyház és az állam mai kapcsolatait szabályozzák. Erre annál inkább szükség van, mert Magyarország és a Szentszék között nincs konkor
