Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
266 MÓRA MIHÁLY szerző részére hozzáférhető lett volna. Csak sajnálhatjuk, hogy Bombiero- Kremenaé ezzel az érdekes magyar vonatkozással nem foglalkozott. Anélkül, hogy itt most részletesebben ki akarnánk térni erre a kérdésre, mégis annyit röviden meg kell jegyeznünk, hogy a Ht. ágytól és asztaltól elválasztása jóval több, mint a Pp-ban említett különélés elrendelése, amely különbséget talán alkalmas az is kifejezésre juttatni, hogy a bíró az előbbit ítélettel mondja ki, az utóbbit ellenben csak végzéssel rendeli el. A különvetés (különélés elrendelése) ugyanis csak a per befejezte, — sőt esetleg a házassági per megindítása előtt alkalmazott ideiglenes rendszabály, — a házassági per, mondhatni preventív, békéltető intermezzója. Ez lenne a főbb vonalakban vázolt különbség a magyar jog ágytól és asztaltól elválasztása és a különvetés elrendelése között. Már finomabb disztinkció szükséges az utóbbi két fajtájának megkülönböztetéséhez. Míg ugyanis a Pp. 674. § értelmében a Ht. 72, 98. § esetén a bíróság bármely házassági perben kérelemre köteles elrendelni az ideiglenes különélést, amely a szóbeli tárgyalást nem függeszti fel és megismétlésének nincs perjogi akadálya, — a Pp. 665. § szerint a Ht. 99. § esetén a Ht. 104. §-a szerinti ágytól és asztaltól való elválás iránti pert, valamint a Ht. 77. §-os ú. n. hűtlen elhagyásos bontópert kivéve — a bontási perben a bíróság a kibékülés megkísérlése céljából kérelemtől függetlenül, tehát hivatalból rendeli el az ágytól és asztaltól való különélést, sőt a Ht. 80 §-a esetén ezt a különélést köteles elrendelni. Ez a különvetés már felfüggeszti a perfolyamot és meg nem ismételhető. A vizsgálat alá vont országok házasságjoga közül csak az Optk. (a katolikus házasságra) és az olasz Codice civile (minden házasságra vonatkozóan) ismer az egyházi separatio tori, mensae et habitationis-hoz hasonló intézményt és ezért volt lehetséges, hogy az Egyház az olasz és az osztrák konkordátumban ezt az állami separatiós eljárást elismerte. A jogösszehasonlítás végén szerző arra az eredményre jut, hogy az ágytól és asztaltól elválasztást az állami jogokba az egyházi separatio tori, mensae et habitationis-ra tekintettel vezették be és tartják meg. A világi törvényhozás separatióját a lelkiismereti meggyőződés meg a tűrhetetlenné vált együttélés közti konfliktus gyógyszeréül szánták a katolikusok részére, — a valóságban azonban ez a világi jogi intézmény a házassági életközösség végleges felbontásának prelúdiuma, előszakasza lett, melynek révén a házasságukat felbontani akaró házasfeleket még valamiként vissza lehet tartani és nekik még egy kibékülési lehetőséget lehet adni. Eme gondolatmenet helyességére mutat az a körülmény, hogy a skandináv országokba is, ahol pedig egészen csekély a katolikusok száma, bevezették az ágytól és asztaltól való elválasztás intézményét és pedig éppen a fenti indokolással. Bombiero-Kremenac függelékül az osztrák konkordátum házasságjogának leglényegesebb újításait foglalta össze. Az egyházi házasságjogot gyakorlatból is jól ismerő szerző nagy biztonsággal uralkodik az anyagon, észreveszi a belső összefüggéseket és különbözik azoktól, akik valamely szervetlenül összehordott anyagba nem képesek lelket
