Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
260 MÓRA MIHÁLY Az újabb bécsi egyházjog. III. A theologus egyházjogászok. Mielőtt a Köstler-tanítványokra kerülne a sor, a theologiai kar egyház- jogászairól szeretnénk megemlékezni. Az egyik a nálunk is eló'nyösen ismert bencés, Konstantin Hohenlohe, az osztrák egyházjog érdekes egyénisége. (Elődjéről 1. megemlékezését, Rudolf Ritter von Scherer f. AKK, 99. köt., 117.1.) Aki már találkozott vagy éppen beszélt vele, nehezen felejti el a robusztus külsejű és az érintkezésben megnyerő, finom elméjű, nagytudású professzor képét. Hohenlohe eleme a harc és a vitatkozás, keresi a szellemi mérkőzés alkalmait. Más kérdés, hogy a szangvinikus és néha a személyi élt sem nélkülöző tárgyalásmódja a dialektikus próza magaslatáig emelkedik ugyan, de sokszor a száraz történeti adatok szürkének látszó érveit korántsem meríti ki. Aki olyan hadakozó természet, mint a bécsi bencés, persze számíthat arra, hogy a megtámadottak válasza sem lesz kíméletesebb, mint a támadás. Szerzőnk erőssége a keresztény jogfilozófia fegyvertára, amelyből kritikája sikeresen választja ki érveit. Csak emlékeztetni akarunk arra, hogy kisebb cikkeiben is (mint pl. Das Kirchenrecht als Wissenschaft, Beiträge zur Philosophie und Paedagogia perennis. Festgabe zum 80. Geburtstage von Otto Willmann. 1919. 141. s köv. 1., Der juridische Modernismus und seine Überwindung, Schönere Zukunft, Wien, 1927. Nr. 49a., 1048—1050. 1.), milyen plasztikusan és apologetikus lendülettel fejti ki gondolatait. A pápa tudvalévőén 1922 december 23-án kelt «tIbi arcano» és 1925 december 11-én kelt «Quas primas» enciklikájában vetette el az ú. n. jogászi modernizmust. Hohenlohe utóbbi cikkében találóan vezeti le, mint alakult ki ez az irányzat a kanti és a hegeli alapból a német idealizmusnak, Wundt, Hartmann, Spencer természetbölcseleti monizmusának részleges legyőzésével és ennek a modern jogpozitivizmusnak tételeit a következőkben foglalja össze : jog és erkölcs elválasztása, az állam az egyedüli jogforrás, a kényszer a jog lényeges tulajdonsága, nincsenek változatlan jogelvek. Az egyházjog problematikájába vezet be Grundlegende Fragen des Kirchenrechts, Wien, 1931 c. (erre és az alábbi nagyobb munkájára nézve utalunk Adalék az egyházi beneficium, valamint az egyházi és a római jog közti viszonylat kérdéséhez. Jog, 1938. évf. 5-6, 7-8. sz. különlenyomatban is, Szeged, 1939, c. dolgozatunkra) könyve ; legsikerültebb fejezetei azok, melyekben a theologiai bölcseleti iskolázottság szilárd talaján állva boncolja a kánonista jogfogalmának lényegét és mutatja ki a katolikus világnézetben gyökerező, az etikával és a metafizikával szoros kapcsolatban álló egyházi jogbölcselet helyességét. (A jogbölcseleti iskolázottság már első munkáiban megnyilatkozik, így pl. Ungerechtfertigte Bereicherung in Recht und Moral, Th. pr. Qu. Linz, 1916, 717. — Ungerechte Arrestlegung, u. o., 1914. 380. 1.) Kisebb szerencsével dolgozik azokban a fejezetekben, ahol a beneficiális és a kegyúri jog kialakulása kérdésénél nem kisebb tudóssal száll szembe, mint a berlini Stutz és a grazi Pöschl. Valami túlzott apológia vezeti tollát — a korábbi kánoni doktrína
