Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
ARCHAEOLÓGIA ÉS TEOLÓGIA 247 nyomán támadt művészi kivirágzást, majd az új hit minden életmegnyilvánulását, liturgiáját, misztériumait és ezeknek emlékek formájában ránk maradt tanúit ugyancsak maradék nélküli keleti jellegűeknek feltüntetni. Csakhogy itt azután áthidalhatatlan nehézségekbe ütköztek mindazok, akik megszokták, hogy előbb felállítanak egy elveik szerint való hipotézist és azután ehhez hozzákeresik a bizonyító anyagot. Ha ezt az erőszakot meg lehetett tenni bölcselmekkel, amelyeket lehet tetszés szerint csűrni és csavarni, az emlékek sokkal keményebb és ellenállóbb anyagnak bizonyultak, mintsem hogy ilyen méltatlan játékra, szellemi szemfényvesztésre kaphatók lettek volna. Az ikonografikus emlékek egy része mégcsak megtűr ellentétes értelmezéseket, a datálás terén is marad hely bizonyos ingadozás számára,6 de az emlékeknek legbeszédesebb és bizonyos szempontból legértékesebb csoportja, a feliratosak, csak igen ritkán adnak teret vitának.6 Ha hasonlattal akarnók megvilágítani a helyzetet, azt lehetne mondani, hogy a racionalista előnyomulás, amely addig saját támadó fegyvereihez hasonló természetű, azaz szellemi védelmi eszközökkel ütközött meg, az ókeresztény régiségtanban erődvonalra talált, amelyen — hisszük — támadása megtörik. Ma a helyzet az, hogy az akatolikus szakemberek túlnyomó része a keresztény régészeti munkának inkább csak heurisztikus részében fejt ki működést. Főleg a kereszténység ősi keleti tartományaiban ők vezetnek expedíciókat, végeznek kutatásokat, és a napfényre került anyagot publikálják. Ezekben az ismertetésekben, beszámolásokban, bár a sorok mögül sűrűn kiütközik katolikus ellenes felfogásuk, törekszenek tárgyilagosak maradni és így adataikra bátran lehet hagyatkozni. És ez már magában véve is vigasztaló jelenség. Olyan eredmény, amellyel a tudományok köztársasága nem minden területen dicsekedhetik. Még az egyébként szilárd forráskutatásra épülő történelem nem egy más ágában is elég gyakorta találkozhatunk az adatok célzatos csoportosítása vagy ferde beállítása által fertőzött iránymüvekre, de a régiségtanban az ilyenféle kísérletezések mindig ritkábbakká válnak éppen könnyű felismerhetőségük következtében. Az írott kútfők nagyobb terjedelme és sokasága még lehetővé teszi pl., hogy valaki kiragadott idézetekkel operáljon, de a teljes egészükben publikált emlékek csak egyik félnek, az igazság részén működőnek lehetnek szolgálatára. Hiszen tudvalevőleg éppen ez a régiségtani emléknek, a monumentum-nak előnye még a legmegbízhatóbb írott kútfővel szemben is : kivéve a jövő számára készült 6 Éppen e tekintetben azonban aligha lehet a racionalista vallástörténelem érdeke az emlékek régiségének elvitatása. Hiszen ha azok legnagyobb részének üldözéskori eredetét tagadják, megszűnik (vagy legalább is mind kétségesebbé válik) e téren annak az összefüggésnek (t. i. a keleti vallások és a kereszténység közt) lehetősége, amelynek bizonyítékai gyanánt akarnák ezeket az állítólag keleti származású emlékeket odaállítani. 6 Jellemző, hogy éppen a keresztény feliratok királya, a híres Aberkios- felirat a sokat vitatott epigrafikus emlékek közé tartozik. (Lásd erről szerző cikkében : Eucharisztia, Budapest, 1938, 125. sk. old.)
