Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)

Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről

PÁZMÁNY PÉTER A TÁRSADALMI KÉRDÉSEKRŐL 239 szőrül is számot kell adnunk, gondolja meg felséged, ennyi sok rablás­ban és éhelhalásban fohászkodó szegénségnek, ennyi sok ártatlan vérnek kiáltása minemő vádolást teszen az Istennek igaz Ítélő széki előtt». (Ep. Coll. I. 556.) Hasonlóan ír Lósy Imrének 1630-bán a császári hadak­kal kapcsolatban : «... télbe idegen nemzetet hozni csak arra való, hogy fogyassza a szeginséget ... És nagy számadás Isten előtt így rontani a szeginséget». (Ep. Coll. II. 148.) Ugyanígy Eszterházy Miklósnak (Ep. Coll. II. 146.). Sőt, egy ízben kéri is a nádort, hogy járja ki a királynál a német hadaknak a felvidékről való elvitelét, mert ottlétük káros a nép­nek, nagy a koplalás, nyomorúság. «Haza se mernek menni a kevés ittvaló németek miatt.» (Ep. Coll. I. 560—61.) 1631-ben sürgeti a nádornál a Rákóczival való békét, «mert az szegénységnek nagy rom­lására vannak a hadak». (Ep. Coll. II. 171.) A király jobbágyaival szemben is megvédi a pozsonyi kir. kamaránál «egy szegény jobbágy»-át, akitől «elvonták» szekerét és lovait salvus conductusa ellenére. (Ep. Coll. 1. 140—41. Itt már a jogot mindenkor tiszteletben tartó Pázmány is jelentkezik.) Körmöc városával szemben is síkraszáll jobbágyaiért («miseri isti rustici») ; ezektől viszont pénzüket vették el. (Ep. Coll. I. 334.) Nagyvonalú, országos munkájában ráér a kis emberekkel is törődni. A kir. kamarának figyelmébe ajánlja Székely Andrást, aki «az pozsonyi camora postaságért supplicál». (Ep. Coll. I. 239.) A séllyei szijjártók érdekében közbenjár, hogy felvegyék őket a nagyszombatiak céhébe. (Ep. Coll. I. 301.) A rozsnyói városi tanácsnál pedig egy szegény asszony pörös ügyében emel szót. Egyúttal «requirálunk benneteket», hogy adjanak mellé egy ügyvédet is, mert «fogyatkozott és együgyű volta miatt dolgának elővitelére alkalmatlan». (Ep. Coll. II. 479.) Nemcsak nemes ifjaknak állít konviktust, hanem a nem-nemesek, a szegények számára is. (Ebben valószínű vallási volt az elsődleges cél.) A kamara fel­szólítja : adja el gabonatermését. Azzal okolja meg a kérés megtagadását, hogy neki is csak annyija van, amennyi házanépe fenntartására és a szegények segítésére szükséges. A pozsonyi érseki palota személyzetének névsorában olvasható : «koldus kettő, ki a háznál ordinárie lakik».1 Végrendeletében ezer forintot hagy a szegényeknek.2 Morálisában az alamizsnálkodásról azt az álláspontot vallja : «Qui habent superflua, tenentur sub peccato mortali dare eleemosynas non solum in extrema et gravi necessitate, sed etiam in communibus pauperum necessitatibus». (Op. Om. IV. 773.) Pompaszeretete nem ellentétes az elmodottakkal, mert hiszen ez a korszellem folyománya. Szerepe volt ebben a főurainknál az ősi magyar természetben gyökerező pompaszereteten kívül a reneszánsz olasz hagyományainak, utóbb barokknak s a német reneszánsz hatá­sának.3 1 Franki: Pázmány Péter és kora. II. 428. 1. 2 U. o. III. 326. 1. 3 Hóman—Szekfü: Magyar történet. 1935. III. 211. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom