Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Orbán László: Az igehirdetés teológiája
214 ORBÁN LÁSZLÓ vagy éppen, hogy csak bontakoznak a Depositum fidei mélyén (Egyház, megszentelő kegyelem) — nem vétek, sem nem mulasztás, hanem a hittudomány történelmi fejlődésének s az egyházzal való hűséges sors és életközösségének szükségszerű velejárója. Komoly vitán felül áll az is, hogy Aristoteles Szent Tamás által történt megkeresztelése a hittudomány létkérdése volt,1 és hogy a kinyilatkoztatott hitigazságok skolasztikus átdolgozása, világos logikájú rendszerezése és értelmi áthatolása nélkül már rég menthetetlenül szétmálott volna a hitletétemény. Elfogult az az ide s tova közvéleménnyé szélesülő felfogás is, mely a Scholát a szellemi szárazság, kriptaszagú elavultság és életre- valótlanság vádjával illeti és e mellett hálátlanul megfeledkezik a Theologia Scholastica klasszikus formáiról, melyek megnyugtató gátként emelkedtek a kinyilatkoztatott igazság védelmére. És mégis, az a körülmény, hogy annyi hittudományi főiskolát és egyetemet végzett pap fejében külön teológiával, és szívében ettől független, a gyermekévekből átmentett hittel éli hitéletét és hirdeti az Isten igéjét, és e mellett oly gyér azoknak a száma, akik a hittudomány mai rendszeréből Mózesként élő vizet tudnak fakasztani, nem lelheti csupán korunk és jómagunk szellemi szegénységében teljes magyarázatát. Minden kétségen felül áll, hogy új feladatok torlódnak a hittudo- mány és annak tanítási módszere elé. Oly feladatok, melyeknek mihamarabbi megoldása nélkül az utolsó néhány évtized hitéletének dogmatikai elapadásában megindult vallásos egyházi mozgalmak is előbb utóbb menthetetlenül megfeneklenek. Félő, hogy a liturgia az esztétika vagy a merő formajáték, a lelkigyakorlatos mozgalom az üzemszerű szalmacséplés, az Actio Catholica a rendszerezett külső és egyesületesdi sekélyeiben köt ki az evangélium élő vizeinek újabb dogmatikus el- áradása nélkül. Ebből a háttérből, ezekkel a megfontolásokkal és reményekkel indult el alig néhány év előtt sokak óhajára és biztatására az a «dogmatikus mozgalom», melynek első rezdüléseit Guardini finom liturgikus nyitányában, valamint Karl Adam «Das Wesen des Katholizismus» c. művében Schütz már «A hittudomány jelen fázisa és feladatain c. klasz- szikus tanulmányában megjelentette : «... tavaszi fuvalom, mely a tegnapra támaszkodva a holnap felé fordítja arcát, reményét és felelősségeit»2 Amíg a mozgalom a román országokban, főkép Franciaországban jobbára elméleti síkon mozog (La théologie comme science, La 1 V. ö. G. K. Chesterton: Aquinói Szent Tamás (ford. Boldizsár), Bp. 1938. 143. o. 2 Theologia, 1934, 1—20. és 97—111. o.
