Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)

Iványi János: Új utak a bibliakutatás terén

208 IVÁNYI JÁNOS pott át az ellenkező oldalra, hogy ma már nemcsak úgy beszélnek az ószövetségi szentiratokról mint a kinyilatkoztatás okmányairól, bár sugalmazásról még nem akarnak tudni (Sellin, Procksch, Schuster, Oepke, stb.), hanem a régi protestáns ortodoxia szellemében az ószövet­ségi szentírásnak az újszövetséggel való egyértékűségét is tanítják. (Barth, Vischer és általában a dialektikai teológia hívei.)1 A szentírási eszmekor mélyebb értékelését tehát a hatás és vissza­hatás törvényszerűsége készítette elő a protestáns teológiában. Növe­kedéséhez erőt adott a régi, kedvenc ideáinkból való kiábrándulás, mely a háború utáni években mind tovább harapózott a csalódott emberek lelkében. Rettenetes élményre ébredt ebben az időben az európai ember. Megingott minden a lába alatt, amit biztosnak hitt. Szeme előtt megnyíltak a pokol kapui és a gonoszságot nemcsak szemlélte, hanem úgy érezte, hogy az utálatos patkányként rágódik testén és lelkén. A ma embere nem ér rá elméleti bajvívásokban gyönyörködni, mint ahogy azt a háború előtti ember tette. A feltörő bajok : háború, forradalom, infláció, munkanélküliség, elszegényedés, népi és faji gyűlölet, fegyverkezési versengés, a fenyegető új háború rémülete apokaliptikus idők sodrába vetették, és kétségbeesett vergődésében bíz­tató gondolat után eseng, valami szilárd pont után kapkod. Beléje akar kapaszkodni, hogy el ne merüljön. Életkérdéssé váltak újra előtte azok a problémák, melyekkel Jób és a Prédikátor vívódott lelkében. A theodicaea mindennapi kenye­révé lett korunk emberének. Ezért nyúl kedvvel a Szentírás köny­vei után és mindenben csalódva, minden emberi bölcseségből kiábrán­dulva újra a Szentírásban keres útmutató életszabályt, egyén és tár­sadalommentő örökértékű elveket. És dicséretére legyen mondva a modern szentíráskutatásnak, ő megérezte az idők követelményeit és segítségére siet a vergődő embernek. A huszas évek óta egy csomó olyan probléma lépett az érdeklődés homlokterébe, amelyek azelőtt vagy egyáltalában nem, avagy csak gyengén érdekelték az Ószövetség kutatóját. Mit érdekelték a régi kritikai iskola emberét pl. az ilyen kérdések : Mi a viszonya az ószövetségi vallásnak a mai kor emberéhez? Mi az ószövetségi vallás sajátos lényege és mi az ószövetségi jámborság jellegzetessége? Mit jelent az Ószövetség a mi hitünk számára? És ma egy csomó kutató ezeknek a kérdéseknek a kibogozására vállalkozik.2 1 V. ö. Schütz: Válság-teológia. Theologia, 1935. (II.) 75 skk. 2Joh. Lindblom : Zur Frage der Eigenart der alttestamentlichen Religion. (Volz—Stummer—Hempel : Werden und Wesen des Alten Testa­ments. Beihefte zur A. W. 66.) Berlin, 1936. 128 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom