Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Schütz Antal: A glosszolalia
A GLOSSZOLALIA 203 1 Cor 12—14. Ennek a megállapításnak teljes értékű, érdekes ellenbizonyítéka az a tény, hogy az újkori protestáns pneumás mozgalmakban folyton megújuló «glosszolaliát» kimutathatóan a szentpáli előadás sugall- mazza; még pedig nemcsak arra, hogy egyáltalán történjék «nyelveken- szólás», hanem arra is, miképen történjék. Tehát tartalmaznia kell egy részletezőbb jellemzést. De éppen ez a tény egyben mélyebb összefüggésekre utal : sejtetni enged egy közös gyökeret, melyből többféle jellegű és nevezetesen többféle értékű glosszolalia sarjadhat. S ezt a sejtést maga Szent Pál határozott irányba tereli. Ha ugyanis föltesszük a fönt döntőnek jelzett második kérdést : Hogyan nézi és mire értékeli Szent Pál a glosszolaliát, kitűnik, hogy 1. Viszonylag is, magában véve is nem tartja éppen nagyra. A karizmák közt utolsó helyen említi ; félreérthetetlen összefüggésbe teszi a korintusiaknak még gyermek hitével ; finoman, nem minden irónia nélkül, folyton a glosszolalia szemmeltartásával különb karizmák ambició- nálására utalja őket ; szigorú és kategorikus rendelkezéseket tesz, hogy a fegyelem medrébe terelje éppen ennek a karizmának használatát. Nyilván ennek a határozott értékre-leszállításnak és megrendszabályozásnak is következménye volt ennek a karizmának már az apostoli időkben is mindjárt utána megállapítható csökkenése. 2. A korintusiak viszont igen nagyra vannak vele, keresik és ambicionálják. Kiérezhető az Apostol minden utasításán és oktatásán, hogy a glosszolaliának ettől a túlzó értékelésétől és hajszolásától félti a gyülekezet evangéliumi szellemét. Ez arra enged következtetni, hogy az Apostol nézete szerint a glosszolaliának lehet más forrása is, mint a Lélek. S ezt a sejtést bizonyosságra emeli az a tény, hogy az Apostol igen határozott, biztosan kezelhető kritériumokat ád, melyek segítségével a Lélektől eredő, karizmás glosszolaliát meg lehet különböztetni bizonyos más, vele összevéthető, következésképen hasonló jelenségektől. Ezzel azonban fölhívja a hittudományt arra, hogy mikor a glosszolalia teológiai mivoltának a végére akar járni, nézzen körül azoknak a hasonló jelenségeknek a területén. Sőt ő maga meg is jelöli ezeket a területeket : 122_3 kritériumot állít föl, melynek segítségével a korintusiak könnyen megállapíthatják, vájjon az új Lélek szól-e belőlük vagy a régi pogány szellem. Tehát a vallástörténet tud a glosszolaliához hasonló jelenségekről. Mikor pedig 1423-ban megállapítja, hogy a nyelveken szóló gyülekezet idegenek és be nem avatottak szemében őrjöngők társaságának benyomását teszi, akkor a másik területre : a pszichológia, sőt patho- pszichológia területére utal, ahol a karizmás glosszolalia fonákját meg lehet találni. schütz Antal. (Folytatása következik.)
