Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Schütz Antal: A glosszolalia
198 SCHÜTZ ANTAL hitetlen vagy be nem avatott, reábizonyítanának valamennyien, ítéletre szólítanák valamennyien, “szívének rejteke nyilvánvalóvá lenne, és arcra borulva imádná Istent és fönnen hirdetné, hogy valóban Isten van bennetek. 26Mi következik mindebből, testvérek? Mikor egybegyűltök, ki zsoltárt hoz, ki tanítást (ôtôaxnv) hoz, ki jelenést (ámxáÁvipiv) hoz, ki nyelvet (yhóaaav) hoz, ki értelmezést hoz ; minden épülésre essék. 27Ha nyelveken-szólás történik, ketten, legföljebb hárman (szóljanak) és pedig sorjában, egy meg értelmezzen ; 28ha pedig nem akad értelmező, hallgasson (el) a gyülekezetben ; szóljon önmagának és Istennek.. . 29Ami pedig a prófétálást illeti, ketten vagy hárman szóljanak, és a többiek ítéljék meg ; 30de ha az ottülők közül más valaki kap jelenést (kijelentést, ánoxahó<p&r\), az első hallgasson. “Hiszen egymásután mindnyájan prófétálhattok, hogy mindnyájan okuljanak és mindnyájan buz- duljanak. 32A próféták sugallatai (nvev/uara jtQocprir&v) alá is vannak vetve a prófétáknak. 33 Isten ugyanis nem az összevisszaságnak, hanem a békességnek (Istene). Miként a szentek valamennyi egyházában, 34a nők a gyülekezetekben hallgassanak ; nincs nekik küldetés adva szólni, hanem legyenek alávetésben, mint a Törvény is mondja. 35Ha pedig valamiben fölvilágosítást akarnak, kérdezzék meg otthon tulajdon férjüket ; nem illő dolog nőnek szólni a gyülekezetben. “Vájjon tőletek indult-e ki az Isten igéje? avagy egyedül hozzátok ju- tott-e el? 3,Aki prófétának vagy Lélek-embernek (nvevfiaxmóz) tartja magát, annak meg kell érteni, amit írok, hogy az Ür parancsa; 38aki pedig nem ismeri meg, az maga sincs elismerve. —39 Ilyenformán, testvéreim, törekedjetek a pró- fétálásra, és ne vessetek gáncsot a nyelveken-szólásnak. De minden illendően és rendjén essék.» Ha gondosan mérlegre tesszük az Apostol előadásának finomabb árnyalatait is, találunk leveleiben más helyeket is, ahol esetleg utalás történik a glosz- szolaliára. így nagy valószínűséggel Rom 826_27: «A Lélek is segítségére van gyarlóságunknak. Mi ugyanis nem tudjuk, mit és mikép imádkozzunk, hanem maga a Lélek közbenjár értünk, mondhatatlan sóhajtozásokkal». Némi valószínűséggel 1 Cor 1439-el párhuzamos 1 Thés 519 : «A Lelket (tó jtvevfia) ne oltsátok ki, a prófétálásokat ne nézzétek le». Ugyancsak Eph 518_20 : «Meg ne részeged- jetek borral, hanem teljetek meg Lélekkel, szólván egymás közt zsoltárokkal és himnuszokkal és lelki énekekkel ((bôaîç nvevfiaxixaii;), énekelvén és zsoltá- rozván szívetekben az Úrnak... alávetve egymásnak Krisztus félelmében». Lehet, hogy ide vonatkozik Rom 815 és Ga 146 is, ahol a Lélek kiáltja bennünk Istenhez : abba, Atya. 2. Az Apostol szerint itt kétségtelenül természetfölötti jelenségekről van szó, melyek által Isten tanúságot tesz, hogy az ő Lelke működik az Egyházban. Ám a sajátos egyházi életnyilvánulásokról természetszerűen csak ezeknek élő hordozója, maga az Egyház tud illetékes fölvilágosítást adni. Itt azonban sajátságos tényállással kerülünk szembe. Aranyszájú Szent János, akit tudása és géniusza Szent Pál értelmezésére
