Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)

Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat

186 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN madik apostoli útját 53—57-re, cezareai fogságát 57—59-re, első római fogsá­gát 60—62-re, a Zsidókhoz írt levelet 66-ra, Szent Pál vértanuságát 67-re teszi. Kor. I. és II. keletkezésének kérdésében Allô Bernât véleményét fogadja el.1 E bevezetés után következik Szent Pál tanításának igen világos rend­szerbe foglalása és szintézise. Az I. könyv (57—128. 1.) tárgya : az Isten ön­magában. A szerző négy fejezetben ismerteti Szent Pál tanítását az Atyáról, Jézus Krisztusról az Istenemberről, belefoglalva a Jézus örök főpapságáról szóló tanítást is, — a Szentlélekről és végül a Szentháromságról. — A II. könyv (129—158. 1.) mindenekelőtt az apostolnak lélektani fogalmait ismer­teti : test és lélek, régi és új ember, szabad akarat, értelem, mely fel tudja ismerni az Isten létét is. Ezután a szerző bemutatja az apostol tanítását az eredeti bűnről és a bűnnek minden emberre kiterjedő uralmáról ; az Abrahám- nak tett isteni ígéretről, a mózesi törvényről, mely megsokasította ugyan a bűnt, mert annak kerülésére erőt nem adott, de mégis Izraelnek a dicsősége volt, mert előkészítette azt a Messiás eljövetelére. — A III. könyv (159— 215. 1.) a megváltás tényével, módjával, természetével, gyümölcseivel és egyetemességével foglalkozik. A megváltást öröktől fogva elhatározta az Atya, még pedig a második isteni Személy megtestesülése, földi élete, kereszt­halála, feltámadása és mennybemenetele által. A megváltás elégtétel, engesz- telés és kegyelemforrás. A megváltás megszüntette a mózesi törvényt, új szö­vetséget szerzett, kiengesztelte az Istent a világgal, eltörölte a bűnt és ben- sőleg megigazulttá tette a bűnöst. A megváltás gyümölcseiben az egész emberi­ség — a pogány világ is — részesedik, ennek a nagy titoknak a hirdetése Szent Pálnak különleges feladata volt. — A természetfölötti élet : a megigazulás, annak tulajdonságai, a hit, a keresztség, a természetfölötti kegyelmi élet, a Lélek gyümölcsei és a kegyelmi élet túlvilági kifejlődése a mennyei dicsőségben a IV. könyvnek a tárgya (217—330. b). Ezzel véget ér az első kötet. A második kötet első szakasza (V. könyv, 1—94. 1.) Krisztus misztikus testével, az egyházzal foglalkozik, belefoglalva az Eucharisztiáról, az egyház hierarchikus kormányzatáról és a házasságról szóló tanítást is. — A VI. könyv (95—168. 1.) tárgya : a keresztény erkölcstan annak minden vonat­kozásában, az evangéliumi tanácsokkal együtt. Amiot előadásából nagyon jól kidomborodik, hogy a keresztény «bölcseség» mennyire fölötte áll a pogány görög filozófia gondolatvilágának. — Végül a VII. könyv (169—215. 1.) az eszchatológiáról szól ; főbb gondolatai : Izrael megtérése, a halál, a feltámadás, Krisztus második eljövetele és a végső befejezés. A könyv záradéka (217—238. 1.) két fejezetben igen világosan össze­foglalja Szent Pál evangéliumát, rendszerbe állítja az egyes leveleiben olvas­ható tanítását, majd Pált mint az Úr Jézusnak lánglelkű apostolát mutatja be. Amiot munkája kitűnő példája annak, hogyan lehet a teológus és a 1 E. B. Allô, Seconde Épître aux Corinthiens. Paris, 1937. — L. a róla szóló ismertetésünket Theologia IV. kötet, 1937. 184—187. 1., főleg 184. sk. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom