Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
TESTALKAT, JELLEM, SZABADAKARAT 155 magábazárkózását az ugyancsak érzékeny idegzetű piknikus alkat köny- nyed, kerek, természetes kifejezőkészségével és villámgyors reagáló képességével. De a tetthez az «energián» kívül mozgásképzetek is szükségesek. Talán ez különbözteti meg az atlétatermetű, örökké mozgékony tettek- emberét nemcsak a tettől irtózó aszthenikus gondolatembertől, hanem a kellő energiával ugyan rendelkező, de a kényelmi szempontokat semmiért föl nem áldozó piknikustól is. És még egy : az erős, szívós, rugalmas izomzat, amely a mozgásképzetek aktiválódását lehetővé teszi, a végrehajtást megkönnyíti, másrészt meg kellő önbizalmat és ezen keresztül vállalkozókedvet biztosít. Legalább négy úton kapcsolódik be ezek szerint a testi konstitució az akarati cselekvésbe. A motívumok iránti fogékonyság és részben a pszichofizikai energia, mint az elhatározás alapja, bizonyos mozgásképzetekkel való rendelkezés, ill. mozgásképzetek iránt való fogékonyság, erős idegek és izomzat és a pszichofizikai energia, mint a valósítás alapjai. Ötödiknek hozzávehetnők a gátló mozzanatok távollétét, pl. ha valaki túlságosan altruista, nehezen tesz olyat, ami mások érdekeit sérti. Ez azonban tulajdonképpen az első kategóriába, a motívumok iránti fogékonysághoz könnyűszerrel beosztható. Kérdés ezek után, hogy meg is magyarázza-e ez a négy követelmény az akarati cselekvést maradéktalanul. b) Ezzel eljutottunk a szabadakarat problémájához. Ha következetesek akarunk lenni, külön kell feltennünk a kérdést az akarati elhatározásra vonatkozólag és külön az akarati cselekvést illetőleg. Az akarat tulajdonképpeni műve az elhatározás, és a «voluisti- perfuisti» elv, a belső bűnök és gondolati erények, stb. tana azt mutatja, hogy az erkölcsi beszámítás szempontjából is ez a döntő jelentőségű. Láttuk, hogy e tekintetben minimális a szerepe a pszichofizikai energia különbözőségének. A motívumok és az elhatározás szabadságának kérdésével pedig külön foglalkozik Lindworsky elméleti lélektana és azt találja, hogy a motívum nem zárja ki, sőt föltételezi a szabadságot. Nem úgy viselkedik az akarat az indítékkal szemben, mint a mérleg a súlyokkal szemben, hogy t. i. a súlyoknak megfelelő arányban billen csak ki. Egész kis értékek sokszor ugyanazt az akarati állásfoglalást eredményezik, mint a nagyobb érték. Másrészt, ha nincs nagy különbség a választandó javak között, számtalanszor megesik, hogy az ember fölerősíti és ezzel szubjektíve elfogadhatóbbá teszi maga számára az objektíve kisebb indítékot, részint más indítékok hozzávonásával, részint külső indítékok (pl. nem akarok hűtlen lenni önmagamhoz) bevonásával. Adott esetben arra is képes az ember, hogy azt tünteti föl értéknek, hogy nem választ. Azt, hogy a csekélyebb értékkel szemben is ugyanolyan magatartást tanúsíthatok, mint a nagyobbal szemben, csakis az akaratnak
