Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Galla Ferenc: Borromei Szent Károly hatása Magyarországon. (Folyt.)
126 OALLA FERENC A nagy bíboros, akit méltán nevezhetünk a váci egyházmegye második alapítójának, jól tudta, hogy a székesegyház inkább csak a püspökség nagyságának szimbolikus kifejezője. A hitélet felvirágzása az egyházmegye megszervezésétől, a plébániák, templomok és iskolák rendszerének kiépítésétől függ. Ezért a szűknek bizonyult kezdetleges szemináriumi épületet átadta az általa letelepített irgalmasrendnek, egyben kápolnát is építtetett hozzá a betegek és járványosok vigasztalójának, Borromei Szent Károlynak tiszteletére. A papnevelés számára tágasabb épületet emeltetett a székesegyház és a püspöki rezidencia közelében. Az intézményt 1780 szeptember 12-én nyitotta meg ünnepélyes keretek közt és azt a nagy szemináriumalapító püspök oltalma alá helyezte. A felszentelés szertartásában fenséges imában fordult Szent Károlyhoz, melyben nemcsak a Szent iránt érzett egyéni háláját és hódolatát fejezte ki, hanem főpapi lelkének céljait, vágyait is feltárta.1 Az új szemináriumnak eredetileg nem volt házikápolnája, a növendékek a székesegyházba jártak át a napi ájtatosságaik végzésére. A XIX. század elején Kámánházy László püspök az ebédlőhelyiséget kápolnává alakította át és az oltár számára megfesttette Szent Károly képét. Az életét áldozatul felajánló Szent alakja mögött egykorú egyházi férfiak arcképei láthatók, nevezetesen Kámánházyé és Károly Ambrus főhercegé, aki előzőleg rövid ideig a püspökség kormányzója volt. A főherceg Modenában született Ferdinánd főhercegtől, Mária Terézia harmadik fiától és Estei Mária Beatrixtól, az utolsó Estei leányától. Nevében hordozta a milánói két szent püspök iránt családjában hagyományos tiszteletet. A jámborságáról és életének ártatlanságáról csodált főherceg, ki rövid kormányzás után az ország prímási székébe emeltetett, a napóleoni hadak nyomán kitört járványban pusztult el. Emlékének megörökítésére Ferenc király 1808-ban, harmadik feleségének, Mária Ludovika királynénak koronázása alkalmából és a főherceg emlékére ünnepi jelvénnyel ajándékozta meg a váci székeskáptalant. A zöld-fehér selyemszalagon függő nyolcágú aranyérme egyik oldalán Borromei Szent Károly zománcképe van a következő körirattal : In memoriam Archiducis Episcopi Vaciensis Sancto Carolo sacrum. A jelvényt nagyobb ünnepeken a cappa magnán viselik a székesegyház kanonokjai.2 Szent Károly napján a káptalani statútumok sub infula konventmisét írnak elő.3 1Chobot: i. m. 96—98., 116—17., 410. 1. * Statuta Capituli Cathedralis Ecclesiae Vaciensis. Strigonii, 1918. — Meszlényi Antal: A jozefinizmus kora Magyarországon. Budapest, 1934. 140. kk. — Michael Paintner : Trauerrede ... Carl Ambrosius. Ofen, 1810. — Josephus Bélik : Carolus Ambrosius. Budae. Mind a kettő említi a prímás tiszteletét védőszentjei iránt. 3 Vác város újjászületésébe érdekesen szövődik bele Szent Károly tisztelete. Képe van a Szentnek a kegyesrendiek és az irgalmasrendiek templo-
