Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Ivánka Endre: Hugo de Balma
HUGO DE BALMA 121 felében egy nagyobb (eddig kiadatlan) misztikus művet írt, még erősebben fejezi ki ezt a gondolatot, azt mondván, hogy «vetula quaedam vel rusticus pascualis» éppen úgy lehet ennek a tudománynak mestere mint valamilyen nagy tudós.1 Az epistola ad fratres de monte Dei szerzőjétől «status animalis»-nak nevezett sancta simplicitas így egybeesik a misztikus élet legmagasabb fokával, a «status spiritualis»-szal, azért, mert a racionális megismerés előkészítő szerepe teljesen megszűnt és a misztika egészen az affektiv síkra került. Ha az értelem nem számít a misztikus megismerésben, akkor magától értetődik, hogy a simplex bona voluntas között (mely a status animalis-ra jellemző) és a status spiritualis megvilágosultsága között már nincs különbség ; az egyikben is — Spiritus enim sanctus bona voluntas est, mondja az «epistola» szerzője — a másikban is kizárólag a Szent Lélek működése fontos ; az értelmi fokozatok, a megismerés útján való közeledés az Istenhez emellett most már nem jelent semmit, nem szolgáltathat alapot bármilyen fokozatok megkülönböztetésére, és így a simplex bona voluntas egyértelművé válik a legmagasabb elérhető spiritualitás- sal. A bona voluntas válik a misztikus élet lényegévé. Minden tudás, minden megismerés emellett csak akadály lehet. Ez már az «Imitatio» szelleme és hangulata. Humilis tui cognitio certior via est ad Deum quam profunda scientiae inquisitio. (1,3.) Quid curae nobis de generibus et speciebus? (u. o.) Melior est profecto humilis rusticus, qui Deo servit, quam superbus philosophus qui se neglecto cursum caeli considerat (I, 2). Lehetne-e jobban, meggyőzőbben bebizonyítani Hugo de Balma művének nagy jelentőségét, mint azzal a megállapítással, hogy az ő gondolatai egyaránt hatottak ki Keresztes Szent Jánosra, a misztikának legnagyobb, az Egyház által doctor ecclesiae-nek nyilvánított mesterére, és az «Imitatio»-ra, a misztikából táplálkozó népies aszcétikus irodalom legnagyobb, legértékesebb kincsére? Ivánka Endre. 1 Gyakran érezhető ki a XV. század ilyen értelmű kijelentéseiből egy bizonyos animozitás a scholastikával szemben, ami azt bizonyítja, hogy Gerson ama szándékának, hogy a misztikusokat kibékítse a scholastikával és a scholastikusok előtt bizonyítsa a misztikus megismerés lehetőségét (concordare theologiam misticam cum scholastica), igazán aktuális jelentősége volt a XV. században.
