Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Ivánka Endre: Hugo de Balma
HUGO DE BALMA ÉS A MISZTIKA ELMÉLETÉNEK TÖRTÉNETE A XII. SZÁZADTÓL A XVI. SZÁZADIG.1 Hugo de Balma és a XII. század misztikája. Hogy az említett definíció már mennyire «modern», mennyivel közelebb áll Keresztes Szent János felfogásához, mint a korai középkor misztika elméletéhez, ezt még jobban érezteti az a körülmény, hogy külsőleg még teljesen a középkori misztikus irodalom hagyományos formáiban mozog. Nem élményleírás vagy útbaigazítás azok részére, akik a misztikus kegyelmekben részesültek, mint Nagy Szent Teréz művei, és mint azok a művek, melyek már a késői középkor folyamán előkészítik az újkori misztikának ezt a«pszichologizáló magatartását»,2 mint Seuse vagy a nagy német nőmisztikusok, hanem «misztikus teológia», a szó szoros értelmében, azaz egy, a racionális teológia mellett álló, vele egyenlő jogú, sőt nála magasabbrendű Istenmegismerés módszeres elmélete, elméleti megalapozása. Dionysius Areopagitának, a középkor, különösen a korai középkor legkedveltebb misztikus írójának a művéhez írt kommentár formájában lép fel ez az elmélet. «Auctoritás»-ai közé, Dionysius Areopa- gitától és Szent Ágostontól eltekintve Richardus a S. Victore és a Commentator Vercellensis tartoznak, a korai középkor misztikájára oly jellegzetes sz. Viktor-i iskola képviselői. Ennek ellenére Hugo de Balma mégis érzi azt az alapvető különbségét, mely közötte és például Richardus a S. Victore között, a misztika lényegének felfogását illetőleg fennáll. Ő ezt azzal az állítással juttatja kifejezésre, hogy — szerinte — Richardus a S. Victore nem is a misztikus élet eme legmagasabb fokáról beszélt, amelyről itt szó van, hanem csak az ezt előkészítő elmélkedésről, quae per speculum creaturarum sensi1 Az előző közleményt 1. Theologia, 1939 (VI.) 58 skk. 2 A. Stolz a «Theologie der Mystik» című könyvében azt mondja : «Es werden in der Theologie der Mystik fast ausschliesslich die das Seelenleben des einzelnen berührenden Probleme der Mystik gesehen. Das psychologische Interesse wird sogar zu einem Merkmal der modernen Mystik» (i. m. 19. 1.) és idézi A. Mager szavait, melyek szerint «das Charakteristische der Mystiker des 16. Jahrhunderts, insbesondere der hl. Theresia, darin beruht, dass sie ausgesprochen dem seelischen Verhalten im mystischen Leben ihr Hauptaugenmerk zuwenden» (u. o.).
