Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Galla Ferenc: Borromei szent Károly hatása Magyarországon
298 OALLA FERENC életszabályait és püspöktársainak adott útbaigazításait, András ugyancsak nyomtatásban válaszolt. Hálás szavakkal köszönte benne iránta tanúsított jóságát, áldva Istent, hogy élete az ő idejére esett, mert ami az angyal volt Lótnák, Ráfael Tóbiásnak, Jeromos Nepotianusnak, az vagy te nekem, úgymond : te Barlaam, én Jozafát, te Pál, én Timóteus, aki nem szűnik meg oktatásodat követni, hogy nagybátyja várakozásának megfeleljen és egyben a maga hajlamainak éljen . . . Micsoda csodás elmélyedés ez egy alig huszonegy éves ifjú lelkében és ajakán, kiált fel Báthory István életírója. Mennyi reménységet nyújtott ez a tüneményes, üde lélek a nagy papokban szűkölködő magyar katolikus szentegyház elárvult mezején ! Báthory Andrást az érsek annyira megszerette, hogy állandó levélváltásban maradt vele. A nagy főpap összegyűjtött munkáiban Andráshoz intézett hat levele tartja fenn mind a mai napig iránta való atyai szeretetének emlékét. Amidőn András Rómában megköszönte XIII. Gergely pápának, hogy az ermelandi püspökség koadjutorságára kinevezte, egyúttal egy kis pergamentbe kötött olasz könyvet ajánlott fel neki emlékül fiúi hódolataként. A szép könyv Andráshoz ajánlva jelent meg Milánóban. Szerzője Borromei bíboros titkára, Botero volt. A szerző meleghangú és költői képekben bővelkedő ajánló soraiban kérte a herceget, hogy ne vegye tőle rossz néven, hogy ily kis művel lepi meg : a nap egy kis tükörben is visszasugározza fényességének erejét, a tenger égy-egy szűk öbölben is megnyilatkoztatja mozgásának csodáit, a szelek egyes szorosokba szorulva is kimutatják erejüket, az Úristen pedig szeretetének megbecsülhetetlen kincsét tárja fel nekünk, amidőn a szegényeket és megalázottakat a földről magához emeli. A Világi Dolgok Megvetéséről szóló kis könyvecske öt fejezetben ismerteti a világi élet hiú törekvéseit és az evangélium tanításával az ég felé irányítja az olvasó tekintetét. Amidőn András még római tartózkodása alatt megkapta az ermelandi püspökség koadjutorságát és a bíborkalapot, Borromei bíboros bensőséges levélben üdvözölte őt és újból atyai tanácsokkal látta el. András meghatódottan válaszolt és gyermeki ragaszkodásáról biztosította a nagy főpapot. Kijelentette, hogy továbbra is az ő útmutatásai szerint óhajtja alakítani papi lelkületét és végezni lelkipásztori munkáját. A római udvar különféle erdélyi vonatkozású megbízásokkal látta el a hazatérő bíborost és kötelességévé tette, hogy támogassa unokatestvérét, Zsigmond fejedelmet a katolikus vallás talpraállításáért folytatott súlyos küzdelmében. Az örökvárosból visszatérőben András bíboros újból meglátogatta Borromei Szent Károlyt Milánóban. András Szent Károly halála után érintkezést tartott fenn Federico Borromeo bíborossal is.1 1 Veress Endre: Báthory István király. Budapest, 1937. 242—56. 1. — V. ö. Samuel Timon: Purpura Pannonica. Cassoviae, 1745. 177—88. 1. —
