Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Pataky Arnold: Szent Pál tanítása az Eucharisztiáról, vallástörténeti megvilágításban
6 PATAKY ARNOLD Azokban a kifejezésekben, amelyekkel Szent Pál Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott szavait megismétli, a szinoptikus hagyomány tükröződik vissza. Szavai legjobban Szent Lukács evangéliumával (22, 19—20.) egyeznek meg, de a kenyér fölött elmondott szavakból elhagyja a Lukácsnál olvasható ScSópevov-t. A kehely fölött elhangzott szavak Szent Lukácsnál így hangzanak : xoüxo tó xoxTÍptov fj xxivr] SiafHpo) Iv tó at'[xax£ pou xó özrép öpwv ex^uvvopevov. Szent Pálnál szószerint ugyanezt olvassuk a ScxtWpo] kifejezésig, azután pedig az apostol így folytatja szavait : saxiv èv xâ> èpqj al'paxc. Majd megismétli az Üdvözítő parancsát : xoöxo 7T0iefxe, ôarâxcç éáv nivy^ts eîç xrjv épyjv ávápvrjatv. Mindamellett a dolog lényegében mind a három szinoptikus evangélium és Szent Pál megegyezik : mindnyájan arról beszélnek, hogy az Úr Jézus a kenyér színe alatt a saját testét adta eledelül, a kehely borában pedig a saját vérét adta italul tanítványainak. Hogy Szent Pál az Eucharisztiában nem csupán Jézus testének és vérének a jelét látta, azt világossá teszik a xö órcép óptov szavak a 24. versben (melyeket Szent Lukács 22, 19. a SiSopsvov szóval kiegészítve még világosabbakká tesz). Ezek a szavak kizárják azt is, hogy Szent Pál e helyen az Egyházról, a hívek közösségéről mint Krisztus misztikus testéről beszélne ; ezek a szavak azt mutatják, hogy Pál Jézusnak valóságos testéről és véréről beszél. De az apostol szavainak értelmét világossá teszik azok a megrendítő szavai is, amelyekkel híveit elrettenti az Úr testének és vérének méltatlan vételétől. A méltatlanul áldozó vétkezik az Ür teste és vére ellen; azzal, hogy nem különbözteti meg az Úr testét a közönséges eledeltől, ítéletet eszik és iszik magának. Ez az ítélet már most megnyilvánul különböző földi büntetésekben : betegségben, korai halálban. Az Úr jósága ezzel is figyelmezteti az embert a lelkiismeretnek komoly megvizsgálására, hogy a méltatlan áldozás a lelket az örök kárhozatba ne döntse. Szent Pál az Eucharisztiát itt is a legszorosabb kapcsolatba hozza az Üdvözítő halálának emlékezetével. Már a 23. versben kiemeli, hogy az Úr azon az éjtszakán adta testét és vérét tanítványainak, amelyen az ő kínszenvedése megkezdődött ; a 26. versben pedig még világosabban megmondja, hogy valahányszor az eucharisztikus kenyeret eszik és a kelyhet isszák, mindannyiszor az Úr halálát hirdetik, míg el nem jő az ítéletre. Ez a gondolat szintén nem új, hanem hozzátartozik az apostoli tanítás lényegéhez ; Szent Pál ezzel okolja meg az Üdvözítő szavait : «Ezt cselekedj étek az én emlékezetemre». 2. — Míg a régebbi protestáns magyarázat Szent Pál szavait — e szavaknak világos jelentése ellenére — úgy értelmezte, hogy Jézus teste és vére a kenyér ben és a bor ban jelen van, avagy hogy a kenyér és a bor Jézus testének és vérének a jelképe, az újabb racionalista értelmezés már nem idegenkedik mereven annak elismerésétől, hogy az apostol és az ő nyomán az őskereszténység valóban azt hitte, hogy
