Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.
88 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN felfogása. Amint '(Bölcseleti alapvetésbe folyóiratunk 1935-i évfolyamában közölt ismertetésében már kiemeltük, szerinte sem tranzitív, sem immanens okság nem lehetséges, hanem egyedül a transzcendens okság, mely az oknak a hatással szemben léttartalom és léttartam tekintetében végtelen gazdagságát biztosítja. Ez elvi állásfoglalás alapján Brandenstein szerint az alapvető dualizmus nem az emberi lélek és az anyag kettőssége, hanem a «potenciálisan végtelen», másodrangú szellemnek az anyaghoz való viszonya a világfolyamatok alakulásánál. Megvalljuk, hogy a Brandenstein által adott megoldásnál, mely a természeti jelenségek dinamikáját a jelenségek «mögött» álló aktív szellemi erőkre vezeti vissza, kielégítőbbnek tartjuk az aristotelesi magyarázatot s úgy gondoljuk, hogy ezt a természettudomány művelői is hamarább hajlandók magukévá tenni. A szerves lények szubstanciás egységének feladását mind a tapasztalati tények, mind a metafizikai világkép szempontjából veszedelmes vállalkozásnak tartjuk. Ennél még mindig megfelelőbb az egyedi állati lélek-elvnek a felvétele. Korántsem oly «torz»alak az, mely a merően ösztönös, teljességgel a testi organizmushoz kötött, de a teremtői értelem által szabályozott célos állati tevékenységet kielégítően ne értelmezné. A transzcendens okság kizárólagosságának a feltételezése mellett azonban a legnagyobb nehézség az emberi léleknek az emberi testhez való viszonyának az értelmezésénél mutatkozik. Brandenstein elfogadja a teljes létegység elvét s ezzel e lényeges ponton áttöri a transzcedens okság kizárólagosságát. A transzcendens okság következetes alkalmazásával ugyanis nem fér össze az a magyarázat, hogy «végül az emberi tudatban az emberi lélek mint szellemi jellegű természeti erő maga egyenesen benyomul az emberi testi szervezetbe, nemcsak kívülről, mint teljes tudatú lélek, hat rá, és így az embert mint tökéletes pszichofizikai egységű lény létesíti». (III. k. 381. 1.) Tökéletes pszichofizikai egység csakis a léleknek a testtel egy elvvé egyesülő bennható működése, azaz csakis az immanens okság mellett lehetséges, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a lélek teljesen el is merül a testben. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy lélek és test egységének a kérdésével, mely a bölcseleti antropológia kapitális problémája, szerzőnk feltűnő röviden végez. Ha Brandensteinnek a transzcendens okság kizárólagosságát valló elméletét s az ebből folyó következtetéseket nem is tehetjük magunkévá, könyvét a magyar, sőt a keresztény bölcseleti irodalom szempontjából is jelentős alkotásnak tartjuk. Az olvasó sokat tanulhat az emberre vonatkozó tudományok eredményeinek a megismeréséből. A II. kötet teljes lélektan, mely a tapasztalati lélektan korszerű eredményeinek összefoglalása mellett önálló kutatásokra is támaszkodik. Eredeti Brandensteinnek a «teljes tudat»-ról vallott elmélete, mely Szent Ágostonnak az emlékezetről szóló tanításán keresztül mutat kapcsolatot a hagyományos keresztény pszichológiához. Ha a korábbi evolucionista, vagy Klages ma erősen hódító antropológiájának súlyos tévedéseire és szertelenségeire gondolunk, fokozottan tudjuk megbecsülni Bran- denstein józan, a szaktudományok eredményein tájékozódó, összefoglaló szempontjaiban, értékelésében keresztény szellemű antropológiáját. Kecskés Pál.
