Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.
84 TÓTH TIHAMÉR Dr. Peter Adamer, salzburgi professzornak új homiletikájában, a (iPredigtkunde»-ben (Ein Handbuch für die Praxis. 250 1. Matthias-Grüne- wald-Verlag. Mainz. 1937. Ära fűzve 6 Mk., kötve 7.50 Mk), új értéka főként az alkalmi beszédek kidolgozására nyújtott gyakorlati útmutatás (májusi beszédek, szent órák, nagyböjti, gyermek-, ifjú-, férfi-, női egyesületek). E mellett természetesen megtalálható benne a homiletikák többi szokásos anyaga is, amelyet időnként minden igehirdetőnek ajánlatos lenne emlékezetében felújítani, «ut sermo Dei currat». (II. Thess. 3, 1.) Sajátos értéke az is, hogy ügyességgel használja fel a Szentírást a homiletika céljaira ; továbbá, hogy feladván Jungmann és Schleiniger pusztán theoretikus útjait, minden megállapításában a gyakorlati életnek óhajt szolgálni. Nem akar azonban mindenáron újítani, hanem sikeresen egyezteti össze a tradíció és a régi mesterek bevált szabályait a mai kor új követelményeivel. Egy hazájában szívesen hallgatott francia szónoknak, A. 0. Sertillanges, domonkos atyának homiletikai kézikönyve nemrég német fordításban is megjelent «Verkünder des Wortes» címmel (Anton Pustet, Salzburg, 1936. 340 1. Ära: 10 osztrák schilling). Az igehirdetés szabályainak rendszeres összefoglalása csak annak sikerülhet kielégítő módon, aki munkája közben tudományos megállapításokon kívül gazdag gyakorlati eredményekre is támaszkodhatik, és még ezenkívül magáénak mondhat nem közönséges fokú művészi készséget is. Sertillanges bír mindegyik követelménnyel, és így válik könyve száraz megállapítások halmaza helyett szinte maga is lendületes szónoki előadássá. Kristálytiszta gondolkodása, mindenütt kiérezhető lélektani megalapozottsága, folytonos életközelsége miatt egyaránt megérdemelte azt a meleg előszót, amit a domonkosok generálisa, P. Gillet írt hozzá. A homiletika egész mai problematikáját úgyszólván ez az egyetlen szó foglalja össze : korszerűség. Hogyan lehet korszerűvé tenni az igehirdetést? Nem csoda, ha az elméleti irodalom termékei is elsősorban erre a kérdésre keresik a megoldást. Így pl. az osztrák papság 1936 januárjában háromnapos tudományos kongresszuson foglalkozott a korszerű igehirdetés egész problematikájával. Az egész tárgyaláson a bécsi bíbornok-érsek (Innitzer) elnökölt, a salzburgi érsek (Waitz) pedig az előadók közt szerepelt. Valamennyi előadás szövege megjelent a Seelsorger-Verlag kiadásában «Predigt und Prediger in der Zeit» címmel (1936. Wien, 224 1. Ára: 4.35 schilling). Az egész tárgyaláson végigvonul a nagy felelősség tudata és az új nehézségek világos látása. Mind elméleti megállapításaiban, mind gyakorlati útmutatásaiban komoly értéket jelent ez a kurzus, melyen 22 egyházmegyéből 450 pap vett részt. E sorok írója pedig e helyen még külön is meg akarja köszönni azt a rendkívül meleg méltatást, amelyben e kurzus részéről az ő homiletikus tevékenysége részesült (111., 118. 1.). Érdekes úton keresi a feleletet a korszerűség kérdésére F. Gerstner könyve : «Die Predigt der Gegenwart» (Weisungen und Vorbilder. Bader’sche Verlagsbuchhandlung. Rottenburg, 1936. 170 1.). A szerző külön fejezetekben ismerteti korunk hitszónokainak igehirdető eljárását és beszédeikből merített
