Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.
NAGYBÖJTI FEGYELEM RÓMÁBAN 81 ványokra. Nem az orvost, vagy a plébánost vezetik így félre, de önönmagukat ! A nagyböjt ideje szentidó', a bűnbánat ideje, amikor Istennel kell kiengesztelőd- nünk, gyónnunk és áldoznunk kell! (U. o. 79r.) Pár napra e parancsra Gasparo Carpegna bíbornok a pápa nevében utasítást küld Luca Tomassini generális-orvosfőnöknek, hogy intézkedjék, hogy az orvosok csak vizsgálat után, a tények alapos ismeretével adjanak igazolványt. Mérlegeljék azt is, hogy milyen bajt idézhet elő a böjt megtartása. Ehhez a pápai rendelethez tartsa magát minden orvos, ellenkező esetben pénzbüntetés sújtja az orvost és még egyéb büntetés is érheti. E parancs március elsején kelt, Tomassini hatodikán közli is már a pápa akaratát a római orvosokkal. (U. o. 8or.) A következő esztendő böjti rendelete, 1703 február 21-ről, pontokba szedi az eddigi szabályokat. Szükség merült fel, hogy intézkedés történjék a szárnyasárusok, vadszárnyasok és madarak eladóit illetően. Ezek elzárva, csak az orvosfőnök által egészségre javallott szárnyasokat árulhatják, másfélét nem szabad. Mint új pontot ide is be kellett venni a tilalmat, hogy senki sem rendezhet, senki sem vehet részt olyan gyülekezeten, ahol nagyböjtben zene és tánc van, éjjel senki se muzsikáljon, senki se énekeljen a városban és nem szabad szerenádokat sem adni. (U. o. 82r.) Az utolsó ilyen böjti rendelet, amely a vatikáni gyűjteményben található, 1719-ből való. Feltételezhető, hogy a pápai Rómában alig lehetett a böjti rendeletek szövegében lényegesebb változás. E szigorú római böjti fegyelem -— mint látjuk — a trienti zsinat szelleméből és törekvéseiből született meg. Abból a körülményből kifolyólag azonban, hogy rendőri felügyelet és védelem alatt állott, az a hamis vélekedés támadt az emberek lelkében, hogy lex poenalisról van szó, mely a lelkiismeretet kevéssé érinti. És így nincs is mit csodálkozni rajta, hogy általában nem sikerült e rendelkezéseknek a böjt becsületes megtartására reánevelni a nép szélesebb rétegeit, pedig nem egyszer van bennük utalás reá, hogy a böjti törvény lelkiismeretben kötelez és az Istennek keli számot adnunk elhanyagolásáért. E böjti rendeleteknek bizonyára megvolt a hatásuk a theologia morálisra, különösen a casuisticára. Az orvos szerepe a böjtfegyelemben, a «salubre»- hús fogalma, a plébános és a szerzetesfőnökök felmentési joga, ennek meghatározása és körülírása már nem a történész, hanem a moralista és az egyház- jogász feladata. Igen gazdagodnék a katolikus történettudomány, ha valaki a magyar böjti fegyelem történetét megírná, mert a római intézkedéseknek minálunk is megvannak az analógiái. Vitéz Kárpáthy-Kravjánszky Mór. Homiletika. Az a mozgalmas élet, ami legutolsó szakszemlénk óta (Theologia, 1936. évf. 170—177 1.) a homiletikai irodalom terén észlelhető, jogos örömmel és reménnyel tölt el mindenkit, akinek eddig fájdalmasan kellett tapasztalnia az igehirdetés módjának korszerűtlenségét és — ami ezzel együtt 6 Theologia.
