Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.
Szemle Nagyböjtí fegyelem Rómában. A szent V. Pius pápa kormányzása alatt indul meg a római nép megreformálása, hogy Róma valóban méltó legyen arra, hogy otthont nyújtson a trienti zsinat által megújhódott pápaságnak és fővárosa legyen az Egyháznak. A humanista pogányságba süllyedt város állandó botrányköve az északról leutazó protestánsoknak, akik Rómában az őskeresztények Babilonját látják, a pápát pedig az Antikrisztussal azonosítják. Ha tehát a pápák komolyan veszik az egyházi reformot a Tridentinum szellemében, ha komolyan indítják meg a katolikus restauráció munkáját Európa rekatolizálására, ha Rómában akarják nevelni az erre a feladatra alkalmas papságot, a római népet kell megreformálniok, hogy ennek városa ne Babilon, de szent város legyen és példájával nevelő hatással legyen egyéb népekre is. A templomi rend, az ünnepek külső megülése, elpogányosodott szokások, fegyelmetlenségek s a farsang tobzódások megreformálása után aránylag későn nyúlnak a római nép böjtjének megrendszabályozásához, hiszen egy félszázad mult el V. Pius óta, amikor a hosszú uralkodású V. Pál pápa (1605—21) kardinális-vikáriusa, Qarzia Millini 1617 február 7-én, tehát a nagyböjt elején, szigorú rendeletet ad ki. Senkinek sem szabad állatot levágni vagy húst árulni Rómában a nagyböjt ideje alatt, kivéve a néhány mészárost, akik a betegeket és lábadozókat látják el hússal. Ezek is csak bárányt, borjút és kecskét ölhetnek le, húsukat azonban nem szabad kirakniok, hogy azt mindenki lássa, hanem bent kell tartaniok. Akik betegeknek és lábadozóknak vásárolják a húst, nem szabad azt úgy vinniök haza, hogy azt mindenki lássa, hanem betakarva. Semmiféle egyéb húst, tojást, sajtot, vagy más tejterméket sem szabad eladni, még házról-házra járva sem. Senkinek sem szabad húst vagy fentebb említett dolgokat vásárolni, csak akinek írásbeli engedélye van reá. Egy ilyen engedélyt egy orvosnak, vagy a plébánosnak kellett személyesen aláírnia. De ez sem elég, kell még, hogy aláírják azok a deputátusok, akiknek az ilyen böjti felmentésre felhatalmazásuk van, ezek a dominikánusok generálisa, a ferenceseké, a minoritáké, az ágosto- nos remetéké, a kármelitáké, továbbá a Maestro dei Sacro Palazzo és a jezsuita generális. Ha az említett szerzetes általános főnökök közül valamelyik nem tartózkodnék Rómában, helyettük egyedül a procurator-generalis írhatja alá az engedélyt. Az orvosok ügyeljenek arra, hogy alapos ok nélkül senkinek se adjanak ilyen bizonyítványt, mert nemcsak a maguk és azok lelkiismeretét terhelik meg bűnnel, de még büntetés is éri őket.
