Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)

Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.

AZ EGYHÁZJOGI IRODALOM ÚTJA.1

III. Az újabb fejlődés iránya és tényezői.

1. A jogászok ma már nem esküsznek maradéktalanul a történeti iskola valamennyi tanára. Ez persze nem jelenti azt, hogy a megtisztult, leszűrődött igazságait, a mai jogtudomány és így a kánonjog is nem tenné magáévá. Az egyház felismerte a jogtörténet fontosságát. A római Gregoriánán az egyházi jogtörténetnek külön professzora van. Jól tudják Rómában, hogy a jogintézményeket történeti fejlődésük ismerete nélkül tudományosan megítélni nem lehet, hiszen azokat ezer és ezer szál köti a múlthoz. Az egyházjogtörténet, amely az isteni és természeti törvények változhatatlan, az emberi törvények változó jellegét hozza helyes megvilágításba, a jogfejlődés irányát tárja fel és a ma érvényes jog megértését segíti elő.1 2

A S. Congregatio de Seminariis et Universitatibus 1917 augusztus 17,-i előírása szerint,3 a scola textusokban a jogintézmények tárgyalása előtt történeti bevezetést kell előrebocsátani, ut discipuli pleniorem iuris cognitionem assequantur. XI. Pius Deus scientiarum Dominus konstituciójához 1931 május 24-én kelt utasítás4 a historia iuris cano- nici-t (fontes, instituta, scientia) mint segédtudományt jelöli meg.

Lehetetlen fel nem ismerni a történeti iskola hatásának eredményét is abban a törekvésben, amely a jogdogmatikának, a ma érvé- nyes jog tudományos tárgyalásának az egyházjogtörténettől elválasztását kívánja, nyilván nem azért, hogy utóbbi csupán ancillája legyen a ma érvényes jognak, hanem, hogy önállósuljon. Ulrich Stutz berlini professzor5 nyomán az újabb kanonisztika közeledik ehhez a szétválasztáshoz, így a prágai, később bécsi, majd müncheni professzor, Eduard Eichmann6 Stutz szellemében osztja be az anyagot. Ez a felfogás ma nem általános, pedig nem tagadható, hogy a Codex

1 Az előző közleményt 1. Theologia 1937. (IV.) 348—360. 1.

2 Hilling, Der Internationale Juristenkongreß zu Rom vom 12. bis 17. November 1934. Archiv f. k. Kirchenrecht. 1935. évf. 98 1.

2 A. A. S. IX. 439.

4 A. A. S. XXIII. 271.

8 Kirchenrecht, Holtzendorff—Kohler-féle Encyclopédie der Rechtswissenschaften. V.7 279—368 l.és Die kirchliche Rechtsgeschichte. Berlin, 1905.

6 Lehrbuch des Kirchenrechtes4 I—II. köt. Paderborn. 1934. 5, 41 1. — V. ö. még Sägmüller, Die Stellung der kirchlichen Rechtsgeschichte in der akademischen Disziplin des Kirchenrechts, Theol. Quartalschrift. Tübingen,

1919. 59 s köv. 1.