Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Tiefenthaler József: A misztika és az Eucharisztia
60 TIEFENTHALER JÓZSEF nyugovék, kit szeret vala Jézus» (Ján. 13, 23), ennélfogva igazi misztikus tehetség és természet. Kedvenc megszólításai : «Szeretteim», «fiacskáim». Ebből a szeretet-lelkületből fogamzott egészen misztikus természetű istenfogalma is : «Az Isten szeretet» (Ján. 4, 8). A szeretet Isten gazdagságát az ember földi életét gazdagító és irányító bőségét revelálja az a mondata is, amelyben nála Krisztus önmagát jellemzi : «Én vagyok az út, igazság és élet». (Ján. 14, 6.) Krisztusnak szeretettől áradó búcsúbeszéde szenvedése küszöbén, amelyben a Szentháromság isteni egységéből kifolyólag lép tanítványaival szoros életegységbe és amelyet egyedül Szent János közöl a maga teljességében, a misztikusok vágyát teljesíti : «Én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek». (Ján. 14, 20.) Rögtön ráismerünk itt Krisztus eucharisztikus misztikájára, ahogy éppen Szent Jánosnál olvassuk a kafarnaumi beszédben a lélek és az eucharisztikus Krisztus egyesülését teljesen ugyanazon terminológiával kifejezve. Az Oltáriszentség alapítását az utolsó vacsorán a kafarnaumi beszéd magyarázatában és csodás mélységében értjük meg tökéletesen. De azt is meg kell állapítanunk, hogy Szent János misztikájának az Oltáriszentség lelket tápláló és Krisztussal egyesítő szerepe lényeges része és végső kifejlődése. Szent Pál nem olyan kontemplativ egyéniség, mint Szent János. Sőt hihetetlen agilitása első pillanatra alkalmatlanná látszik őt tenni a kegyelem misztikája számára. De a Szentírásból tudjuk, hogy vizió térítette meg és víziókban, magánrevelatióban nőtt apostollá. A misztikus istenbírás és Istennel való egyesülés legklasszikusabb, szinte szállóigévé vált mondatai valók Szent Páltól : «Élek már nem én, hanem Krisztus él énbennem» (Gál. 2, 20) és «számomra az élet Krisztus, a halál nyereség.» (Fii. 1, 21.) Az első korinthusi levele szerint magánkinyilatkoztatásképpen («én az Úrtól vettern» 1. Kor. 11,23) kapta az utolsó vacsora nagy végrendeletét, az Oltáriszentség igazságát és misztikus mélységű lelkében az Eucharisztia, ill. Krisztus eucharisztikus jelenléte és az Eucharisztia táplálék jellege Krisztuson keresztül megvalósuló egység szimbóluma és eszközlője : «Egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mindnyájan, kik egy kenyérben részesülünk». (1. Kor. 10, 17.) Sőt a szentáldozás azon előkészületi követelményét, hogy tiszta lélekkel történjék, már Szent Pál állítja fel, amikor a méltó és méltatlan szentáldozásról ád szinte drámai feszültségű oktatást. (1. Kor. 11, 27—28.) Tény, hogy az Eucharisztia a nemzetek apostolának Krisztus iránt érzett rajongásában és feltétlen odaadásában a legdrágább ajándék és zálog a Krisztussal való egyesülés boldogságához. Aquinói szent Tamás1 a spekulatív theológia minden ágában — hisz 1 Joyau—Paluscsák : Aqu. Szent Tamás életrajza, 1901. Stephaneum. Summa Theologica, 1922. Taurini, Marietti.
