Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Kontor Lajos: Az egyház vagyoni jogai a háború utáni konkordátumokban
AZ EGYHÁZ VAGYONI JOGAI A HÁBORÚ UTÁNI KONKORDÁTUMOKBAN. Bár az Egyház tevékenysége főleg a lelkiekre irányul, ennek a céljának az elérése bizonyos anyagi eszközöket is kíván. Természetes tehát, ha az Egyház a konkordátumokban biztosítani akarja a maga és szervei számára a vagyoni jogok gyakorlását, amit különben, mint tökéletes társaság, nem is nélkülözhet. A vagyoni jogok eredményesebb gyakorol- hatása teszi szükségessé az egyházi jogi személyek állami elismertetését, ezzel szinte egyértelmű a vagyonszerzés és -kezelés biztosítása s szinte jogosítványszámba megy már az Egyháznak államsegélyre való igénye. Itt tárgyaljuk végül a passzív és az aktív egyházi adózás szabályait is. Ezeket a jogköröket vesszük sorba a háború utáni konkordátumok rendelkezései alapján. Az egyházi jogi személyek elismertetése. Az Egyház — hogy szerveinek vagyoni jogosítványait minél jogszerűbben biztosítsa —, hat háború utáni konkordátumban elismertette szerveinek a jogi személyiségét. A lett konkordátum 1. pontja az Egyház számára mindazokat a jogokat biztosítja, amelyeket a törvény a többi jogi személyiségeknek megad. Az olasz konkordátum 29. a) pontja újból elismeri a már azelőtt elismert jogi személyiségeket (Szentszék, egyházmegyék, káptalanok, szemináriumok, plébániák stb.), elismeri továbbá azoknak a nyilvános templomoknak a jogi személyiségét, amelyek az elismerést addig nélkülözték, beleértve azokat is, amelyek már megszüntetett egyházi szervekhez tartoznak. A konkordátum 31. pontja pedig kimondja, hogy új jogi személyiségeket (és szerzetestársulatokat) a kánonjog szerint csupán egyházi tényezők létesíthetnek, de ezek elismerése a polgári jog szempontjából a polgári hatóságoktól függ. Az elismerésre vonatkozó polgári törvények azonban a konkordátum szellemében megváltoztatandók. (Ez 1929-ben meg is történt.) A román konkordátum 9. pontja szintén elismeri «a törvényes hierarchiai szervek által képviselt» Egyház jogi személyiségét, amely vagyonszerzési és birtoklási jogát csak a konkordátumban felsorolt, továbbá a kánonjog szerint létesített egyéb szervei útján gyakorolhatja.
