Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
40 IBRÁNYI FERENC nyereséggel járó szolgálatot nyújthat. Ilyen értelemben tőke a föld és az emberi munka is. Szűkebb értelemben pedig a tőke alá tartozik egy előbbi termelés által előállított jószág, amely mint termelési eszköz, feltétel, szerszám arra van hivatva, hogy a termelésben szerepeljen. A tulajdonképpeni tőke mellett átvitt, metaforikus értelemben vett tőke alá foglalandó a pénzösszeg, járadékcímlet, részvény, követelés stb. A magyar írók közül a vegyes tőkeelméletek közé sorozza Balás Földes Bélát és Navratil Ákost. Földes Béla1 szerint a javakban kétféle erő rejlik, termelési és fogyasztási erő. A termelésnél használt javak, illetőleg ezek termelési ereje alkotja a tőkét. Nem az egyes javak magukban, hanem a bennük rejlő termelési erő a tőke. Egészen Földes Béla eszmevilágában mozog Navratil Ákos2 is. Az immaterialis tőkeelméletet követő írók között említi Balás Macleod, Bastiat, Komorzinsky, Liefmann és Heller Farkas neveit. Macleod, a 19. század közepének írója hangsúlyozza, hogy tőke alatt nem lehet fizikai jószágokat érteni. A fizikai jószágkészlettel szemben tőkének nevezi felváltva a felhalmozott munkakészletet, hitelkövetelést, fizetési ígéretet, vásárló hatalmat, forgalmi hatalmat. Macleod tőkefogalma tehát egy bizonytalan körvonalú, következetesen végig nem gondolt, immateriális valami. Ugyancsak a 19. század közepén Bastiat a felhalmozott munkaszolgálatban látta a tőke lényegét, amely nemcsak megfelelő munkaerőt bocsát rendelkezésre, hanem megfelelő jutalmazást, ellenszolgáltatást is nyújt. Bastiat kissé naív felfogása visszhang nélkül maradt. Liefmann3 úgy fogja fel a tőkét, mint számolási formát (Geldrechnungsform). A tőke tehát pénzösszeg, pénzbeli tétel, amivel és amiben számolni lehet és amiben kifejezésre lehet hozni áldozati javakat, költségeket. Joggal jegyzi meg Balás, hogy Liefmann elmélete a tőke mérési módját tárgyalja, de nem mondja meg, hogy mi az, amit mérünk, vagyis hogy mi a tőke. Mert a számolási forma az a mód, ahogyan a tőkét mérni lehet, de nem maga a tőke. Az immateriális 0 tőkeelméletek között említi Heller Farkas tőkefogalmát, amennyiben gazdasági erőtartalékot ért tőke alatt.4 Azonban Heller így ír tovább : «A tőkét a jószágkészletekkel és termelési eszközökkel szokták azonosítani. Ez annyiban helyes, amennyiben a gazdasági erőtartalékok ezekben öltenek testet». A tőke tehát jószágok és termelési eszközök formájában mutatkozik be, következőleg Heilert Balás csoportosítása értelmében voltaképpen a vegyes tőkeelméletek hívei közé kell sorolni. 1 Földes Béla, Társadalmi gazdaságtan, Budapest, 19176, 1, 184 skk. 2 Navratil Ákos, A gazdasági élet elemi jelenségei, Budapest, 1901, 211 skk. — A társadalmi gazdaságtan és közháztartástan vázlata, Budapest, 1908, 37—38. 3 Liefmann, Grundsätze der Volkswirtschaftslehre, Stuttgart, 1917, I. 4 Heller Farkas, Közgazdaságtan, Budapest, 19251 2 3, I, 40.
