Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)

Bárd János: A szenttamási oksági elv védelmében

380 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN jelent, mint amit a trienti atyák értettek a «traditio» elnevezésen. A paradosis Schmidt szerint olyan hagyomány, amely a jelent a múlttal, a kezdettel összekapcsolja. Eredetileg Írás és hagyomány egy volt. Az írásnak a hagyo­mányhoz való viszonyáról, illetőleg az írás elégséges voltáról csak a kánoni- zációs folyamat befejezése, tehát kb. 150 után lehetett beszélni. Ezt a felfogást tette magáévá W. G. Kümmel is szerzőnknek fent említett művéről szóló bírálatában. (Theol. Lit. Zeitg. 1933. N. 15—16. Sp. 277.) Ezzel szemben jelen kis dolgozatában R. újra nyomatékosan hangsú­lyozza, hogy a kereszténység nem légürestérbe született bele. Már a zsinagóga, amely az ószöv. tanítását őrizte és közvetítette, ismert ilyen teol. fogalma­kat, mint kinyilatkoztatás, hagyomány, írás stb., sőt mitöbb, kidolgozott egészen részletes szabályokat a tanításnak helyes szóbeli közlése céljából, volt egy pontosan körülvonalozott tanítási metodikája. Az első kér. írók a zsinagóga világából jöttek és első ténykedésükben a zsinagóga gyakorlatában jártas emberekhez szólották. Már a Krisztus előtti zsidóság jól ismerte az írásnak (yQcuprj) szigorúan körülhatárolt teol. fogalmát, és ez semmiképen nem jelent egyet a hagyománnyal. És az óker. írók épúgy használják a for­mális írás-bizonyítékot, mint ahogyan azt már Krisztus Urunk használta. (PL Lk. 4, 17 skk.) S minden kétséget kizáróan megállapítható R. szerint az ó'segyházban az írás mellett és az íráson kívül a kérygma, a Krisztusból kiin­duló, hozzá visszatérő és az Ő tanításait és működését hirdető szóbeli hagyo­mány. Ez a tanítási metodika egészen otthonos már a Kr. előtti zsidóságnál, sőt R. szerint a kérdés alátámasztására még szélesebb vallástörténeti alapot is lehet vetni. Amint látjuk, R. kis műve igen érdekes és tanulságos anyagot ölel fel. A szóbanforgó jelentős teológiai kérdésnek ilyen alapvető és indításokban gazdag megtárgyalása megköveteli a szentírási szöveg módszeres felhasználásá­nak, a bibliai nyelveknek, továbbá az újszövetség keletkezési korának alapos ismeretét. A szerzőt e téren elmarasztalni nem lehet. R. példája igazolja azt, hogy a történeti szemmel néző mai kor teológusa ezek nélkül az ismeretek nélkül el sem képzelhető. Iványi János. K. Rahner S. J.: Worte ins Schweigen. V. Rauch, Innsbruck, kis o. 116 o. Lelki beszélgetések Istennel minden theologiai vagy bibliai apparátus nélkül, egyszerűen a lélek meditálása Isten jelenlétében Isten utáni vágytól fűtve. Gondolatai majdnem kizárólag kérdőmondatokban fejeződnek ki, melyekre sohase ad választ és amelyek természetszerűen bizonyos kétkedést hagynak vissza a lélekben. Ez azután nem vezet arra a lelkinyugalomra, amit a cím után várna az olvasó. A szerző maga is «Fragequal»-nak nevezi a lelkületét, melyet a köny­vecske elénk tár. A kérdőmondatok egymásutánja amellett roppant elfárasztják az olvasót. Kétségkívül finom lelkiség és szenvedélyes Isten után-törtetés jellemzi az imaszerű beszélgetéseket. Tiefenthaler József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom