Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bárd János: A szenttamási oksági elv védelmében
ÚJSZÖVETSÉGI SZENTIRÁSTUDOMÁNY 371 mely szemünk elé állítja a Sarapis-Isis kultusznak, a Kybele-Attis kultusznak és Mithra tiszteletének az elterjedettségét a római birodalom területén. Ez a tartalmi taglalás eléggé mutatja, milyen kincsesbányát nyitott meg a szerző mindazok számára, akik közelebbről meg akarják ismerni azokat a forrongó eszmeáramlatokat, amelyek között a kereszténység a világba lépett. Láthatjuk, hogy a nemes felfogású stoikus bölcselet, melynek olyan nagy szellemek is meghódoltak, mint Cicero, Seneca és Marcus Aurelius császár, miért volt komoly ellenfele a kereszténységnek, míg a hellenista és a keleti misztériumok vadsága inkább visszataszító hatással volt az Istent komolyan kereső és a lelki megtisztulás után vágyódó szellemekre. Láthatjuk, hogy a kereszténység megadta a választ azokra a kínzó, gyötrelmes problémákra, amelyekre akár a görög filozófia, akár a misztériumok, akár a rabbinizmus hiába keresték a feleletet. A kereszténység megadta a lelki szabadságot erkölcsi szabadosság nélkül, boldogulást hozott az egyénnek és a társadalomnak, — hirdette, hogy minden ember bűnös, de megadta a szabadulást is a bűntől, mert hitt az Isten szeretetében és az ő kegyelmében, — és végül Jézus Krisztus személyében reámutatott a világnak arra az egyetlen igaz Megváltójára, aki a bűnben vajúdó világnak meghozta az istenfiúság kegyelmét és teljesítette a prófétáknak minden reménységét, melyet a rabbinizmus és az apokrif apokalipszisok csak eltorzítva tudtak elgondolni. A szerző protestáns, de teljesen elfogulatlan tudományossággal beszél az alapvető kérdésekben is, és figyelemmel kíséri a katolikus irodalmat is. Könyvét melegen ajánlhatjuk minden biblikusnak és történésznek. F. M. Abel: Géographie de la Palestine. Tome II. Géographie politique. Les villes. IX és 539 lap. 10 térképpel. A Theologia 1935. (II.) évfolyamának 269. sk. lapján már ismertettük Abel nagy Palesztina-földrajzának első kötetét, mely 1933-ban jelent meg. Noha a tudós szerző a II. kötet megjelenését már 1936-ra ígérte, a munka óriási terjedelme két esztendővel hátráltatta e könyvnek a megjelenését. Míg az első kötet Palesztinának és a vele szomszédos területeknek fizikai földrajzát : geológiai alakulatait, orografiáját, klímáját, vízrajzát, ásvány-, növény- és állatvilágát mutatja be és reámutat arra a szerepre, amelyet a Szentföld hegyei, völgyei, síkságai, sivatagjai és vizei a történelem folyamán játszottak, a most megjelent befejező kötet Palesztina politikai földrajzát ismerteti meg az olvasóval. A szerző mindenekelőtt Amurru és Kánaán népeit vonultatja el előttünk a Kr. e. második évezredben. Sorra benépesedik előttünk Szíria, Palesztina és a Jordántól keletre fekvő vidék, amint azt Egyiptomnak emlékei és az ékirodalom a történelem számára feljegyezték. (1—43. 1.) A második fejezet (44—75. 1.) már Izrael törzseivel foglalkozik. A szerző a szentírás adataiból megállapítja a Palesztina déli, középső, északi és keleti részén elhelyezkedett törzsek határait, végül a levita-városokról beszél. A harmadik fejezetben (76—98. 1.) Izraelt mint politikai nagyhatalmat szemléljük Dávid és Salamon király korában. De csakhamar bekövetkezett 24*
