Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bárd János: A szenttamási oksági elv védelmében
366 SCHÜTZ ANTAL a mai Szent Tamás? Ez az a kérdés, melyre a feleletet már nem lehet kiolvasni merőben a történetből ; ehhez a bölcselő problémáknak mindenesetre a hétszáz év előtti Szent Tamás iskolájában, a hétszáz éves eszmetörténet színe előtt történő, de önálló, elmélyedő és valamennyire kongeniális végiggondolása szükséges. Nem lehet a mi szerzőnktől zokon venni, hogy ezt a munkát nem végezte el. Ki is merhet ma vállalkozni reá !? De az igazság kötelez arra a megállapításra, hogy ez az alanyi hiány itt magának a műnek is jelentékeny hiányát eredményezte. T. i. a szerző dicséretes tárgyilagossággal meg akarja állapítani az egyes szenttamási tanoknál, mi tartható, mi nem. De mert ezt a törekvését nem irányítja a bölcseleti problematika egyetemes átgondolása, kritikai keze hol többet markol a kelleténél, hol kevesebbet. Élesen elutasítja pl. az ősanyagról, az egyedítés elvéről, a lényegnek a létezéstől való valós különbségéről szóló szenttamási tanításokat, de hozzá se nyúl pl. az absztrakció-elmélethez vagy az erkölcs axiológiai problematikájához. Általában az az olvasó benyomása, hogy a szenttamási gondolatokat a szuarezi- anizmus mértékére húzza. Ez a mérték pedig nem áll vitán fölül. Amilyen dicséretes, só't szenttamási tehát a szerző programmja és alanyi készsége : a személy egyoldalú dicsőítése helyett az igazságot keresni, annyira nem megbízható a keresztülvitele — aminek szimptómája az a különös ellentét, amely a mű testében terjengő, sokszor igen radikális kritika és a bevezetés meg befejezés fönntartásnélküli magasztalásai közt tátong (érdekes ellenképe az említett Sertillanges, akinél a mű testében adott ismertetés sehogyan sem készíti elő a végén fölállított újtomista programmot). Részben hamis képet kapna Szent Tamásról Meyer műve nyomán, aki kritikáit kritika nélkül olvasná. Még egyet. Meyer is ismételten kiemeli, hogy Szent Tamás elsősorban hittudós. S mégis mint bölcselőt ismerteti, leszámítva néhány általános (hit és ész, bölcselet és hittudomány) kérdést. S érdekes, hogy azok az összefoglalások, melyekkel az utolsó emberöltő megajándékozott, mind erre az álláspontra helyezkednek. Bizonyos, hogy Szent Tamás — ez is egyike örök érdemeinek — a bölcseletnek a hittudománnyal szemben való önállóságát a kívánatos legteljesebb szabatossággal vallotta. De másfelől tagadhatatlan, hogy ő teológus akart lenni, és benne a filozófus élő egységbe olvadt a hittudóssal. Kérdés, lehet-e itt a filozófust úgy leoperálni a teológusról, hogy el ne torzuljon valamennyire az élő Szent Tamás képe? Várjuk azt a jó monográfiát, mely ezt a valóságos Szent Tamást rajzolja elénk. Schütz Antal. A /íbera/kato/íc/zmus. Nem világnézet, hanem szekta, mely Angliában keletkezett. Alapítója Wedgewood, akit 1916 február 13-án szentelt püspökké az azóta római katolikussá megtért Willbough ókatolikus püspök. Wedgewood ókatolikus püspökké való szentelése után mindjárt előállott vallásalapító tervével,
