Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bárd János: A szenttamási oksági elv védelmében
A SZENTTAMÁSI OKSÁGI ELV VÉDELMÉBEN 357 tanárban.1 Brandenstein filozófiai rendszerében a szellem dominál. Ismeri ugyan az anyagot is, de oszthatóságán kívül semmiféle szerepet sem tulajdonít neki. Az anyag szerinte nem tud felölteni semmi olyasféle állapotot, amelyen keresztül valóságos oki hatásokra volna képes. Amit mi anyagi hatásoknak hiszünk, legyen az fiziológiai, fizikai vagy kémiai jelenség, nem más, mint a szellem hatása az anyagon. Mivel a szellem sohasem egyesülhet úgy az anyaggal, hogy ezzel lényegileg egy cselekvési principiumot alkosson, következik, hogy az anyaghoz való viszonya szigorúan transzcendens és mint ilyen, csakis transzcendens oki hatásokra képes. Mivel a szenttamási okságelv kifejtése a célunk, Brandenstein okságelméletével csak annyiban foglalkozunk, hogy rámutatunk azokra a pontokra, amelyek őt Szent Tamástól szükségképpen elválasztják. Brandenstein, mint már láttuk, minden változásjelenségben transzcendens okságot lát. Szerinte tehát a lejtőn leguruló kődarab nem azért gurul lefelé, mert önsúlya s a föld vonzási ereje erre kényszeríti, hanem mert egy felsőbbrangú szellemi erő hajtja ebben az irányban. Hasonlóképpen egy ilyen szellemi hatalmasság teszi, hogy új növény, állat, ember születik s nem más növény, állat, ember a voltaképpeni létesítő oka a keletkező életeknek. Ép így a táplálkozás, érzés, gondolkodás fiziológiai, illetve pszichológiai folyamatának elindító princípiuma nem belső, lényegalkotó része a növényi, állati, emberi egyed- nek, hanem a növény azért táplálkozik, az állat azért táplálkozik és érez, az ember azért táplálkozik, érez és gondolkodik, mert egy rajta kívül álló magasabbrangú szellem ilyenfajta funkciókat végez benne. Ezek az állítások annyira ellenmondanak tapasztalati tényeink- nek, hogy csak az akarhatja velünk elfogadtatni, aki az ellenkezőjében önellenmondást lát. Ez Brandenstein felfogása. Idevonatkozó bizonyítási eljárásában a következő négyes fokozat állapítható meg: 1. lehetetlen a kezdetnélküli változássor ; 2. szükségszerűleg létezik egy olyan természetű létesítő ok, amely hatásain, vagyis az önmaga létesítette változássoron felül áll és azt az első tag létbehelyezésével elindítja ; 3. ugyanilyen természetű okot követel a változássor minden egyes tagja ; 4. ez az ok hatásaival szemben transzcendens, elmúlhatatlan, kimeríthetetlen, potenciálisan végtelen, változó. Ami a kezdetnélküli változássor lehetetlenségét illeti, Brandenstein belőle következteti ki minden okságelvi állítását. Bizonyítékai mindvégig elsőrangú logikai teljesítmények, de nem meggyőzőek, mert alapjuk — a már eddig is annyira vitatott Brandenstein-féle végtelen sor — nem evidensen igazolt.1 2 Nem foglalkozunk vele bővebben, mert 1 Brandenstein, Grundlegung der Philosophie, 34—52. 1. 2 Pozsonyi, A végtelen fogalmáról. A végtelen halmazok elméletéhez, Athenaeum, XXIV. köt. 1—2. fűz. 82—107. 1.
