Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Ivánka Endre: Renaissance-kutatás és teológia
30 IVÁNKA ENDRE \ az kíván, és ezzel nem követ el bűnt, mert a «szabadság szellemét» bírja, mely minden törvény alól felmenti őt (Errores Beguardorum et Beguinarum. Denzinger—Bannwart15 471—474). Ezek a felfogások tovább terjedtek a «szabad szellem testvéreinek» nevezett szektáriusok között. Ruysbroek János a század végén polemizál ellenük a legfőbb Igazság-ról írt könyvében. 1381-ben azt vallja Konrad Kannler az eichstädti inquisitio előtt, hogy ő Krisztus testvére és a tökéletességnek ugyanazt a fokát érte el, mint Krisztus maga. Amint Krisztust a «második Ádámnak» nevezzük, ugyanúgy ő, Kannler, a harmadik, paradicsomi világkorszaknak az alapítója (quod ipse sit principium tertiae generationis hominum post extremum iudicium habitantium in paradiso terrestri) és ő fog elnökölni a végítéletnél. Aki, mint ő, megkapta a «szabadság szellemét», még ha pogány is, az már nem szorul rá az Egyház szentségeire, még a keresztségre sem, és szabadon teheti azt, amit akar, és amit a teste kíván, anélkül, hogy belső szentsége ebből kárt szenvedne.1 Ezek a gondolatok már az Adamiták szektájához vezetnek át. Ők a bűnbeesés előtti paradicsomi állapotot akarják megvalósítani, kommunista szervezetekben élnek, Isten fiainak nevezik magukat és Krisztusról azt mondják, hogy testvérük, de alsóbbrendű náluk, mert Krisztus meghalt, ők pedig örökké fognak élni a világon, mint Ádám a paradicsomban, ha nem esett volna bűnbe — törvénynek azonban nincsenek alávetve, és minden szabad nekik, mert az Isten Lelke bennük él.2 Ádám alakja nagy szerepet játszik a korszak szociális parasztmozgalmaiban is. Amikor a lázadó parasztok azt a híres jelszót használják : Als Adam grub und Eva spann Wer war denn da der Edelmann? akkor ők ezt abban az értelemben teszik, hogy az új politikai és szociális rend megvalósítására csak azok jogosultak, akik Ádám példáját szegénységben és alázatos földművesmunkában követik, és hogy most eljött az idő, amikor a világ uralma rájuk szállt. így van ez már az 1381-es angol parasztlázadásnál,3 így volt ez a nagy német parasztfelkeléseknél, és így volt ez Magyarországon is, Dózsa György idejében. Ezeknek a gondolatoknak legtipikusabb kifejezése azonban a szélsőséges husszita irány, a taboriták, akik paraszt-kommunista alapon meg akarják valósítani az «Új Jeruzsálem»-et, a paradicsomi állapotot, szigorúan demokratikus alapon felépítve egy olyan theokratikus államot, mely nemcsak az igazságtalanságot és a törvénytelenséget, mint jogi cselekményt, hanem a bűnt is, mint erkölcsi tettet bünteti meg, mely tehát nemcsak a jogrend fenntartója akar lenni, hanem egy erkölcsileg tökéletes ember1 Burdach u. o. III, 2, 134. 2 Burdach u. o. III 2, 136. 3 Burdach u. o. III 2, 188.
