Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Péterffy Gedeon: Az Oltáriszentség és a pap
AZ OLTÁRISZENTSÉG ÉS A PAP 311 egyház egységének, a communiónak is jelképe volt. Az Oltáriszentség erről az oldaláról tekintve Szent Tamás rövid és kifejező meghatározása szerint az egyházi közösség szentsége: sacramentum unitatis ecclesiasticae.1 Forrását tekintve pedig mind az Oltáriszentség, mind az egyház építésére adott papi hatalom Krisztusban bírja eredetét. Még pedig a mennyben Melkizedek rendje szerint dicsőségesen uralkodó pap-király főpapi tevékenységének és királyi hatalmának gyakorlása eredményezi a kettőt az Egyházban. Annak az igazolására, hogy az Oltáriszentség és az egyházirend Krisztusnak Melkizedek rendje szerint való mennyei főpapságában gyökerezik, észbe kell idézni azt, hogy minő módon gyakorolja Krisztus az ő ménnyei főpapságát. Anélkül, hogy Krisztus mennyei áldozatának tárgyunktól távoleső kérdéseibe merülnénk, csak röviden utalnunk kell arra az összefüggésre, ami Krisztus mennyei áldozata és az egyház eucharisztikus áldozata között van. Krisztus mennyei főpapságának egyik kétségtelen tevékenysége, hogy megteszi magát az Egyház áldozatának és földi papjai által mutatja be újra a mennyei Atyának a kereszten véghezvitt áldozatát.1 2 Az Oltáriszentség állandó megszületése a szentmiseáldozatban annak az egészen elégő mennyei áldozat lángjának a fellobbanása, melyet Krisztus szeretetének a tüze gyújtott meg. S ennek az áldozati tűznek a táplálására küldi a Szentlelket, akinek küldése az első pünkösd napján királyi hatalmának első tette volt és azóta is mint mennyei főpap a Szentléleknek minden egyes lélekhez való küldésével élteti misztikus testének tagjait. Az Oltáriszentség az ö mennyei főpapságának királyi adománya és a Szentléleknek az egyes emberekhez való küldése az Eucharisztia vételében valósítja meg a kegyelmi életnek a betetőzödését és ezzel a Szentháromság, Megtestesülés, Oltáriszentség titkai egy alapvető gondolatban kapcsolódnak össze.3 Ezzel valósítja meg Krisztus mennyei főpapságában is azt, amit megtestesülése és megváltói papi tevékenysége céljául tűzött ki : Isten országának megalapítását az embereknek Istennel való szent közössége által. A természetfeletti rendnek ezt a megkoronázását szolgálja a Szentlélek küldése és az Oltáriszentség áldozata. Ennek a pap-királya ő az új-Jeru- zsálemben, mint volt előképe Melkizedek a régiben és a Szentlélek küldése által megszületett Eucharisztia4 elővételezi a boldog örökkévalóságot a Titkos Jelenések látomása szerint: «Ime Isten hajléka az 1 III. 82, 2 ad 3. —- Az Oltáriszentség és az Egyház, mint Krisztus valóságos és titokzatos testének kapcsolataira vonatkozólag 1. Schütz : «Az Eucharisztia helye a hitrendszerben» c. cikkét. (Theologia, 1938 (5) — 2. sz., 103. o. 2 Scheeben : Dogm. III. § 272., n. 1495—1510. 3 Scheeben : Myst. §§ 75., 76. 4 Ezt a gondolatot különösen a keleti szertartások epiklézise domborítja ki.
