Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Péterffy Gedeon: Az Oltáriszentség és a pap
AZ OLTÁRISZENTSÉG ÉS A PAP. A trienti zsinat 23. ülése évszázadok teológiai meggyőződésének összefoglalását és dogmatikus megpecsételését adja, mikor az egyházirend szentségéről szóló tanítást ezekkel a szavakkal vezeti be : «Áldozat és papság Isten rendeléséből oly szoros összefüggésben vannak, hogy mindkettő megvolt mindegyik törvény ideje alatt. Vallani kell tehát, hogy mivel az Úr rendeléséből a katolikus Egyház kapta meg az Eucharisztia látható és szent áldozatát, van az Egyházban új és külsőleg látható papság.»1 Ugyancsak ez a zsinat mondja ki előzetesen azt, hogy az Üdvözítő az utolsó vacsorán az Oltáriszentség alapításának szavaival szentelte papokká az apostolokat.2 A trienti zsinat tanítása és az egész teológiai közmeggyőződés az Oltáriszentséget és a papot egymás mellé állítja. A hit titkainak benső összefüggését kereső értelem azonban nemcsak az Üdvözítő pozitív rendelkezéséből kifolyólag láthatja ily szorosnak a papság és Eucharisztia viszonyát. Az észszerű kapcsolatokat kereső teológiai kutatás megláthatja magának az Oltáriszentségnek létezéséből a papság szükséges voltát. Ha van Eucharisztia az Egyházban, akkor kell lenni papnak is. Ezt igazolják azok a gondolatmenetek, melyek genetikusán magának az Oltáriszentségnek létéből vezetik le a papság eszméjét. Az Eucharisztiát lehet nézni mint áldozatot és mint állandó szentséget és mind a kettő egyformán megkívánja a papságot. Az Oltáriszentség készítése az újszövetség örök áldozata és a vallástörténet adatai is igazolják, hogy ahol van áldozat, ott kell lenni papnak is, aki a közösség nevében ezt bemutatja. Az áldozat ugyanis az emberiség vallási igényeinek alapvető megnyilatkozása és benne megvan mindaz, amit a teremtmény csak kérhet és felajánlhat Istennek. A bűnös ember azonban érzi, hogy sem ajándékával, sem kérelmével nem jelenhet meg Isten előtt és ezért keres közvetítőt, aki képviselje őt. Az emberek követe nem lehet más, csak az, akit Isten is elfogadott és meghívott erre : ez a pap, akinek objektív szentsége biztosítja az áldozat elfogadását. Ezért van szükség Isten által kiválasztott, felszentelt papokra az újszövetségben is, mivel az Eucharisztia legfölségesebb áldozatát sem mutathatja be más, csak a pap. Az Oltáriszentség mint állandó szentség Isten szeretetének legnagyobb ajándéka, mivel magát Krisztust tartalmazza a szentségi 1 Denz. 952. 2 Denz. 938.
