Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
266 PATAKY ARNOLD 1,23-ban a ntygcu/ia szóval (mely talán szintén a kolosszébeli tévtanítóknak egyik kifejezése volt) Pál Krisztus misztikus testét, az Egyházat, nem pedig a kozmosz teljességét fejezi ki. Úgy látszik, Szent Pál itt reábizonyítással (argumentum ad hominem) él : nem a világmindenség, hanem az Egyház Krisztusnak a teljessége ! Ne felejtsük el, hogy Szent Pál már régebbi leveleiben is gyakran azt tanítja, hogy a világ a bűn uralma alatt áll és ellensége az Istennek. V. ö. Kor. I. 1, 20—21. 27—28 ; 2, 6—8. 12 ; Kor. II. 4, 4 ; Gál. 6, 14. A Rómaiak- hoz írt levél első három fejezete egészen arról szól, hogy a pogány és a zsidó egyaránt a bűn uralma alatt áll és reászorul az Isten irgalmára, Jézus Krisztus megváltására. Szent Pál régebbi levelei és az Efezusiakhoz írt levél a megváltásra vonatkozólag ugyanazt a tanítást hirdetik. Ef. 6, 12-ben Szent Pál a gonosz szellemeket, akik ellen a keresztényeknek állandó küzdelmet kell folytatniok, oí xoafioxganogeg rov axórovg tovtov elnevezéssel illeti. A xoanoxgárcog («a világ ura») szó már a kereszténység első századában a római imperátoroknak megtisztelő címe volt. Az Augusztus császár primaportai szobrának pajzsán látható jelvények őt mint a xoo/mo- xgáx(og-t tüntetik fel. Nem lehetetlen, hogy Szent Pál közvetett támadást intéz a pogány világfelfogás ellen, amikor a xoa/uoxgárcog szóval az emberiség legfőbb ellenségeit, a gonosz lelkeket nevezi meg. Ezzel ellentétben az igaz Isten a navxoxgáuog : Kor. II. 6, 18. (több ószövetségi helynek összefoglaló idézete), és különösen Jel. 1, 8 ; 4,8; 11,17; 15,3; 16,7.14; 19,6.15; 21, 22.1 Pataky Arnold. Szempontok a nem-keresztény misztikusok mél- tatásához. A nagytehetségű, de szomorú emlékű H. Schell úgy ötven éve az Archív für Kirchengesch. u. Litt, hasábjain azt igyekezett bizonyítani, hogy Lao-Ce, a nagy kínai bölcselő (Kr. e. 5. sz.) már fogalommal bírt a Szentháromságról. (Cf. Vom Sinn u. Leben, Ed. Wilhelm, 4, 21, 42 fej.) Ez a gondolat nem talált visszhangra, és teljes joggal. Pedig nem egészen egyedülálló. Hiszen a középkori Vergilius-tisztelet (Dante, De Mon I. xi.) a pogány költőben prófétát, istenes misztikust látott. Alexandriai Kelemen szerint az ókor bölcselői az isteni Logos-ban részesedtek. «A törvény és a próféták jutottak a barbárok osztályrészéül, a görögökéül azonban a bölcselet.» (Strom. 5.) Még tovább mennek azok a modernek, akik a kereszténységen belül és kívül teljesen azonosnak tartják a misztikus élményt, a tapasztalati istenismeretet. Ilyenek nemcsak a «hochkirchlich» Heiler, a panteista Baruzi, 1 Az ószövetség Hetvenes fordításában a xvgiog navroxgarmg szó megfelel a héber niitas “'n'bK nixa? mrP kifejezéseknek : Sám. II. 5, 10 ; Krón. I. 11, 9; Jer. 5, Ï4 ; Am. 3, 13 ; Zak. 1, 3; Mal. 1, 4.
