Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
AZ ÁZSIAI MAGYAROK MEGTÉRÉSE 259 beszélni, nem kell a XI. századig visszamennünk, hogy erre a feltevésre akadjunk. Néhány évtizeddel ezelőtt még keresztyén testvéreink részéről is érte ilyen vád a katolicizmust ! Al Bakri pedig az efajta híradást annál könnyebben vehette igaznak, mert egyrészt igen messze élt a Kaukázustól s nem volt módjában, hogy utánajárjon a kapott híreknek, de valószínűleg nem is volt ilyen szándéka, másrészt a mohamedán vallás tiltja a személyek ábrázolását, mert azt bálványképnek tekinti, végül mert előtte, mint minden igazhitű mohamedán szemében is, a jézushitűek hitetlenek, istentagadók (gyaur, kafir) voltak. * * * Itt kell még megemlékeznem Ibn Rusta és Gardíű leírásának 18. szakaszáról.30 Ez mindkét szerzőnél szószerint egyezően így hangzik : «.. .a magyarok tüzimádók.» Ennek a megjegyzésnek nemcsak az az érdekessége, hogy olyan állítást tartalmaz, amely mai tudásunkkal teljesen ellentétben áll, hanem az is, hogy mindkét szerzőnél a szlávok elleni harcok leírásába idegen testként ékelődik bele. Hogy a magyarok nem voltak tüzimádók, nem szorul bővebb bizonygatásra. Hogy a szövegnek (ill. a fordításnak) ez a szakasza ezen a helyen fölösleges és jelen formájában érthetetlen, az is bizonyos. 7. a. id. munkámban, ahol a három keleti kútfő teljes szövegének magyarázatával bőven foglalkozom, arra az eredményre jutottam, hogy vagy abban az ősszövegben kellett valami elírásnak lennie, ahonnét ez a három szerző merített, vagy a fordításokkal van valami baj. Ha ugyanis feltesszük, hogy a «tűz» nem lángoló tüzet, hanem a harc hevét, a harci tüzet jelenti, a szóbanforgó szakaszbeszúrás jellegét elveszti és maradék nélkül tiszta értelmet nyer ilyenformán : «... a magyarok harckedvelők» vagy «... imádják a harc hevét». Hogy két közel egykorú kútfőre hivatkozzam, a szír Anonymust és Julianust említem. Az előbbinek krónikájában ezt olvashatjuk a magyarokról (ungur) : «... barmok, halak, vadak húsából él és fegyverből»,31 azaz hadakozásból. A Julianus első útjáról szóló Richardus-féle jegyzőkönyvben viszont a jeretányi magyarsággal testvér baskir-magyarokról ezeket a sorokat találjuk : «... et strenuissimi sunt in bellis»,32 amit magyarul leghűbben így adhatnánk vissza : «... és igen szívesen hadakoznak». Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, amikor újból is felteszem, hogy az említett (tűzimádással kapcsolatos) beszúrás elírásra, vagy téves fordításra vezethető vissza. Bendefy László 30 Bőv. 1. 7. a. id. m. 31 Nemäti K. : Nagy-Magyarország ismeretlen történelmi okmánya. Bpest, 1911. 44. 1. 32 V. ö. 19. a. id. m. 24., 29., 33. 11. 17*
