Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
254 BENDEFY LÁSZLÓ Ez a feltevés természetesen csak egy lehetőség, amire az a meggondolás nyújtott alapot, hogy a krisztusi szellemű térítés egészen más eljárási módokat parancsol. Álljon itt példának /. Gergely pápának (590—604) Augustinus püspökhöz intézett levele (kelt 600 körül). Ebben arra inti a pápa az angolszász területeken működő hithirdetőket, hogy a bennszülöttek pogány templomait ne rombolják le, hanem inkább a bennük lévő bálványokat távolítsák el. Aztán szenteljenek vizet, hitnsék meg vele a régi templomokat, állítsanak ezekbe oltárokat és tegyenek ezekre ereklyéket. Mert nincs értelme a pogány templomok lerombolásának akkor, ha jókarban vannak, ellenkezőleg helyesebb megtartani s a bálványok áldozati helyeit megszentelés útján az egy és igaz Isten templomaivá avatni, mert így a pogány nép a megszokott isten- tiszteleti helyeken fogja megismerni az igaz Istent s az új tanoknak szívesebben és könnyebben hódol meg. Egyébként is vigyázva kell a térítés munkájában eljárni. így nem szabad megszüntetni az angolszászoknál szokásos ököráldozatokat sem, hanem ezeknek új értelmezést kell adni. Helyes volna például őket figyelmeztetni, hogy a templomszentelés napján, vagy a vértanuk emlékünnepén — akiknek ereklyéit (tiszteletadás céljából) ki kell állítani — csináljanak az újonnan szentelt templom körül gallyakból sátrakat s ezekben tartsanak szeretetlakomát, de ezeken többé ne a bálványokra, hanem Isten jóságára gondoljanak, helyesebben Neki adjanak hálát mindazért a jóért, amit életük fenntartására nyújt. Mert nem szabad elfelejteni, hogy ezek az emberek külső örömök híján sohasem fognak igaz belső örömre szert tehetni.15 Hogy a hivatalos Egyház mennyire következetesen ragaszkodott ahhoz a krisztusi eszményhez, amely a fent idézett levélből csendül ki, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy azoktól a hithirdetőktől, akik kegyetlenkedések és a bálványok lerombolása közepette szenvedtek vértanúhalált, a martirológiumba való beiktatást megtagadta.16 Ogurdának meg lett volna a módja ahhoz, hogy Bizáncból kellő számú hithirdetővel térjen vissza magyar törzseihez és talán lassúbb, de bizonyára eredményesebb munkával igyekezzék megnyerni a nép lelkét Krisztus tanainak. * * * Az onogur-magyarság megtérésére vonatkozóan következő fontos okmányunk az a VII. századbeli püspökségi jegyzék, amelyet Moravcsik Gyula közlésétől17 eltekintve hazai szakirodalmunk nem méltatott ez- ideig figyelemre. 15 Badae Venerabilis Hist, ecclesiastica. I. 30. 1. (Golther: Handbuch der germanischen Mythologie. Leipzig, 1895. 544. 1.) 16 Georg Schreiber: Nationale u. internationale Volkskunde. Düsseldorf, 1930, 58. 1. 17 V. ö. 10. a. id. m. 267. skk. 11. — C. de Boor: Nachträge zu den Notitiae Episcopatum I—III. Zeitschrift für Kirchengeschichte XII. (1890—91.)
