Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)

Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.

AZ ÁZSIAI MAGYAROK MEGTÉRÉSE.

II. közlemény.1

A középkori hazai és nyugati krónikák és évkönyvek tudósítása szerint a XII—XIV. század táján a pannóniai Magyarországon (Hungária Minor-on) kívül volt még egy másik, nagyobb, keleti magyar ország is, valahol Európa és Ázsia határán, Meótisz ingoványai vidékén. A krónikák ezt a magyar országot Hungária Maior, H. Antiqua, vagy H. Vetus néven emlegették.1 2 Amikor Julianus útleírása és vele Magna Hungária3 létezésének ténye ismertté lett, történetírásunk Hungária Antiqua-t hajlandó volt Baskiriával, azaz a Julianus által Magna Hungária-nak nevezett, baskir-magyarok lakta területtel azonosítani. Ennek az azonosításnak következményekép több történeti kútfőt lehetetlenség volt értelmeznünk, amennyiben azok tartalma — noha kétséget kizáróan magyarokról szólnak — sem H. Minor, sem Magna Hungária magyarságára nem vonatkoztatható.

A számos idevágó írásos adat közül talán a legtöbb fejtörést XXII. János pápának az a bullája okozta, amely 1329-ben az ázsiai magyarok keresztény királyáról, Jeretány-ról emlékezik meg.4 Julianus útjával kapcsolatos történeti kutatásaim során sikerült kimutatnom, hogy ez a pápai bulla sem egyik, sem másik, hanem egy harmadik magyar országról szól és ennek szükségképpen azonosnak kell lennie a krónikák emlegette Hungária Antiqua-val. Erre vonatkozó első közleményemben5 arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy Jeretány országa az alánok és a malchaiták földjének szomszédságában, valahol a Kaspi-tó és a Kaukázus gerincvonala között terült el.

Az első eredményeket tartalmazó kézirat lezárása óta közel két esztendő telt el további kutatásokkal s ezeknek során újabb, kétségtelen bizonyítékok és adatok kerültek elő Jeretány országára vonat1 A hasonló c. I. közleményt I. Theológia 1936. évf. 4. számában.

2 V. ö. Bendefy: Az ismeretlen Juliánusz (Bp. 1936. Stephaneum) 136—138. és 144. 11., azonkívül Gombocz Z.: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány I. és II. Nyelvtud. Közi. XLV. és XLVI. kt. Bpest, 1921. és 1923.

3 A «magna» jelző itt nem annyira «nagy», inkább «eredeti, igazi» jelentéssel szerepel. V. ö. Németh Gy.: A honfoglaló magyarság kialakulása. Bpest, 1930. 307. 1. U. ott további utalások.

4 Raynaldus O.: Annales ecclesiastici XV. ad a. 1329. nr. 96.

6 L. 1. a. id. m.