Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
MAGISTER GRATIANUS MINT PERJOGÁSZ 245 római jogi intézmény, mint a iusiurandum a iudice delatum (D. 1,31. de iureiur.), amely a későbbi kánonjog elméletében olyan nagy szerepet játszott, Gratiánnál még alig található meg. (L. alább.) Lényegében véve ugyanezt a képet tárja elénk az a számos felsőolaszországi oklevél, amely a VIII—XII. századbeli perekre vonatkozó emlékeket őrizte meg számunkra. A bírói széket majdnem kivétel nélkül magas egyházi méltóságok töltötték be, a felek legtöbbször egyháziak voltak és pedig túlnyomóan legalább az egyik fél, de sokszor mindkettő is. A jogvita tárgya tiszta vagy vegyes alakban res ecclesiastica volt. Azonban a felek cselekményei, a bíróság tevékenysége és főleg a bizonyítási eljárás már a germán jog jellegzetességét viselik magukon.1 A Decretum beismerése (confessio) a római jog felfogásához rokonul. Senkit sem szabad másként elítélni, nisi convictus aut sponte confessus.2 A kánonjogi tétel hangsúlyozza, hogy a beismerés önkéntes legyen és általában tiltja a kínvallatást. Más alkalomra fenntartott és közelebbi vizsgálatot igényel azonban az a kérdés, hogy Gratián mennyiben hajlik el a római jogi tételtől, vájjon a beismerés a bizonyításhoz koordinált, azt feleslegessé tevő intézmény-e, vagy olyan bizonyítási eszköz, mint pl. a szintén confessionesnek nevezett tanúvallomás. Tisztázandó az is, hogy a római perjogi tétel nem áll-e ellentétben a purgatiós eljárás germán színezetű tisztító esküjével. A bizonyítási teher kérdésénél utalnunk kell korábbi dolgozatunkra,3 ahol igénytelen nézetünk szerint a probléma megoldására sikerült a hatóerők vázolása mellett világot derítenünk. Ismétlés mellőzése céljából ezúttal csak rövid összefoglalást adunk. Mint már érintettük, a bizonyítási teher kérdésénél tükröződik legélesebben a római és a germán jogfelfogás közti ellentét. A szabad mérlegelés és a vádló bizonyítási kötelessége római gondolatának antitézise a germán kötött bizonyítási rendszer és a vádlott purgatiós kötelessége. A bizonyítási teher kérdése e korban még szorosan összefügg a purgatio intézményével, ezért csak az utóbbi feltárásával érhető el a kérdés helyes és teljes megvilágítása. 1 Lényegében ezt vallja Zimmermann, Der Glaubenseid 1863. is, aki azonban a római jogi hatás elhalványítására hajlamos. «Noch entschiedener ergiebt sich der germanische Grundton allen und jeden Prozeßrechts aus dem älteren canonischen Rechte, wie es im Decretum Gratiani seinen Abschluß gefunden hat. ... Das Prozeß und insbesondere das Beweisverfahren ist ganz deutsch... Was sich von Anklängen an römisches Recht findet, ist vergleichungsweise so selten, daß es, wie wichtig auch in anderer Beziehung, doch für den Charakter des gerichtlichen Verfahrens in seiner Totalität eine jede Bedeutung verliert.» (83—84. I.) Látni fogjuk, hogy a bizonyítási eljárásban mennyire jogosult a germán hatásról beszélni. Azonban a gratiani per alapja mégis a római vádper, — és ez még a bizonyítási eljárásban sem szorult teljesen háttérbe. 2 C. II. q. 1. ; diet. Gr. p. c. 14. C. II. q. 1. 3 id. m. 37—60. 1.
