Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Hermann Egyed: Szerzetesség és lelkipásztorkodás a kolduló rendek fellépéséig
SZERZETESSÉG ÉS LELKIPÁSZTORKODÁS 229 lelkipásztori funkcióknak a püspöki templomhoz való kötöttsége. Elvben itt még mindig a püspök a plébános, aki segédeinek esetről- esetre ad engedélyt egyes funkciók elvégzésére.1 Az üldözések megszűnésével látjuk azt is, hogy városhelyen az alsó papság a székesegyház körül koncentráltan él, részben már az «egyház» jövedelméből és közös imára és istentiszteletre van kötelezve. Csak a közös élet bevezetése hiányzik még, de erre is korán akadnak kísérletek. Szent Ágostonnál már jóval előbb megkísérli ezt Szent Özséb vercelli püspök (f 371), aki papjait egy fedél alá gyűjti, ott velük közösen elmélkedik és tanulmányozza a Szentírást.1 2 Faluhelyen a fejlődés természetszerűleg individuális irányban halad. A germán nyugaton a legtöbb helyen már a Karoling-korszak előtt előttünk áll a plébániai templom és a plébános szorosan körülhatárolt jogokkal és kötelességekkel, aminők a misemondás, prédikáció, gyóntatás, legfőképen azonban a keresztelés és vele együtt a keresztkút felállítása, végül a hívek eltemetése (cimiterium, sepultura). Kialakul az egyes plébánosok működési kerülete és a plébánia is (Pfarr- sprengel) és az eleinte fluktuáló határok szilárdakká lesznek.3 Frank területen már a 8. században gazdaságilag is kialakul a plébániai templom függetlensége. Önálló, a székesegyháztól elválasztott vagyona (dós) van nemcsak a földesúri templomoknak (Eigen- kirche), ahol ez természetes, hanem a püspöki alapítású, tehát patronus nélküli templomoknak is.4 Ennek a berendezkedésnek logikusan megfelel a hívek részéről a plébánia templomhoz való kötöttség (Pfarr- zwang), azaz a vasárnapi és ünnepi istentisztelet meghallgatásának, a szentségvételnek és temetkezésnek kötelessége a plébánia templomban és temetőben.5 Már a legkorábbi középkorban is kötelező az évenként 2—3-szoros gyónás is.6 Ezzel a világi papság hierarchiai fokozatainak kiépítése be is fejeződik. A lelkipásztorkodó papság lépcsőzetes kiépítésével egyidőben tűnik fel és fejlődik ki a másik nagy életforma, a szerzetesség is.7 Legősibb 1 Paulus Camillus, Welt- u. Ordensklerus beim Ausgange des XIII. Jahrhunderts im Kampfe um die Pfarrechte. (Göttinger phil. Dissertation.) Essen— Ruhr, 1900. 1. 1. 2 Hertling L., Kanoniker, Augustinusregel und Augustinerorden. (Zeitschr. f. kath. Theologie. Bd. 54., 1930. Heft 3.) 336. 1. Balanyi Gy., A szerzetesség története. (Szent István Könyvek. 6. sz.) Budapest, 1923. 81. 1 3 Schäfer, i. m. 6. köv. 11. 25. 1. 1 Schäfer, i. m. 32. köv. 11. 6 Paulus, i. m. 2. 1., Schäfer, i. m. 31. 1. ‘ Schäfer, i. m. 6. köv. 1. 7 A fejlődés rövidre fogott menetét Balanyi kiváló összefoglalása szerint adjuk, i. m. 18—91. 11.
