Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)

Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász

HOMILETIKA 173 (1937. Paris, Ed. Spes. 557 1.) A könyv válasz az U. R. S. S. harcos istentelen­jeinek központi tanácsa által 1933-ban kiadott «Manuel antireligieux»-re. A 17 szakember, aki a könyv egyes fejezeteit írta, valóban fölényes választ adott az istentelenek kézikönyvére. Az írók — francia, német, spanyol és holland tudósok — nyomon követik a «Manuel antireligieux» fejezeteit és az alábbi kérdésekben mondják el a komoly tudomány minden adatával támogatott állásfoglalásukat : a világ és az élet eredete ; a fajok változása ; van-e lélek ; az ó'svallás ; Krisztus ; a kereszténység és a katolikus Egyház ; az Egyház és a gazdasági haladás ; a vallás és a kapitalizmus jelen válsága ; a materializmus ; az istentelenek mozgalma. Bár a könyv voltakép felelet a támadásokra, mégsem marad csupán a védekezés negatív útján, hanem pozitív adatokkal is kifejti és támogatja a keresztény igazságot. A mai tudo­mányosság színvonalán álló és emellett könnyen élvezhető mú kitűnő segéd­forrás konferenciák és egyesületi előadások számára. Mindenkép méltó volna és szükséges, hogy rendkívül gazdag tartalma magyar fordításban is köz­kinccsé váljék. Ugyancsak egyesületi előadásokhoz nyújt egészen korszerű anyagot és hasznos gondolatokat E. H. M. Beekman műve : «Gott, Mensch, Technik, Wissenschaft». (Herausgegeben von Dr. A. Hackelsberger und P. Felix Hardt. 1937. Paderborn. Ferdinand Schöningh. 515 I. Ára kötve 8.50 Mk.) A holland szerző a mérnöki tudományok doktora, tehát elhihetjük neki, ha szellemes, lebilincselő, tárgyilagos képet festve egész mai nyugati kultúránkról, ijesztő színekben mutat rá arra a hihetetlen rabszolgaságra, amibe az ember «saját teremtményeivel», a gépekkel szemben került és amelyből nincs is számára menekvés máskép, csak az elhagyott Istenhez való visszatérés útján. A homiletikai irodalomnak régi érdemes munkása, Max Kassiepe O. M. J., a korszerű népmissziók elméleti szabályait és gyakorlati tanácsait foglalta össze legújabb művében. Címe : «Die katholische Volksmission in der neuen Zeit». (1935. Paderborn, Ferdinand Schöningh. 1935. Ára fűzve 2.80 Mk, kötve 4 Mk.) Mióta a C. I. C. 1349. canonja a népmissziókat kötelezően előírja, nem maradhat kétség azok értéke felől. De főleg szükségesek azok ma, amikor a radikális tagadással szemben legjobb fegyve­rünk szent vallásunk igazának és szépségeinek oly radikális szembeállítása, aminőre éppen a missziók ideje alatt nyílik alkalom. Ehhez jó segédeszköz a rendkívül gazdag tapasztalatok alapján megírt fönti könyv; persze nem szabad elfelejtenünk, hogy a siker nem elsősorban a módszeren fordul meg, hanem — mint a kér. hitélet történetében a legnagyobb misszionáriusoknak, egy Regensburgi Berchtoldnak, Kapisztrán Szent Jánosnak, Sienai Szent Bernardinnak, Szent Alfonznak példája mutatja — a misszionárius egyéniségén. Szemlénk eddigi részében inkább az elmélettel foglalkozó könyveket ismertettük, mert hiszen az igehirdetés méltó színvonalemeléséhez ezek járul­hatnak az értékesebb segítséggel. Ezeknek tanulmányozása nem menti föl az igehirdetőt a saját komoly, verítékező munkájától, sőt éppen ezzel teszi prédikációját egyénivé és önálló alkotássá. Ha az alábbiakban kész szent­

Next

/
Oldalképek
Tartalom