Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
HOMILETIKA 173 (1937. Paris, Ed. Spes. 557 1.) A könyv válasz az U. R. S. S. harcos istentelenjeinek központi tanácsa által 1933-ban kiadott «Manuel antireligieux»-re. A 17 szakember, aki a könyv egyes fejezeteit írta, valóban fölényes választ adott az istentelenek kézikönyvére. Az írók — francia, német, spanyol és holland tudósok — nyomon követik a «Manuel antireligieux» fejezeteit és az alábbi kérdésekben mondják el a komoly tudomány minden adatával támogatott állásfoglalásukat : a világ és az élet eredete ; a fajok változása ; van-e lélek ; az ó'svallás ; Krisztus ; a kereszténység és a katolikus Egyház ; az Egyház és a gazdasági haladás ; a vallás és a kapitalizmus jelen válsága ; a materializmus ; az istentelenek mozgalma. Bár a könyv voltakép felelet a támadásokra, mégsem marad csupán a védekezés negatív útján, hanem pozitív adatokkal is kifejti és támogatja a keresztény igazságot. A mai tudományosság színvonalán álló és emellett könnyen élvezhető mú kitűnő segédforrás konferenciák és egyesületi előadások számára. Mindenkép méltó volna és szükséges, hogy rendkívül gazdag tartalma magyar fordításban is közkinccsé váljék. Ugyancsak egyesületi előadásokhoz nyújt egészen korszerű anyagot és hasznos gondolatokat E. H. M. Beekman műve : «Gott, Mensch, Technik, Wissenschaft». (Herausgegeben von Dr. A. Hackelsberger und P. Felix Hardt. 1937. Paderborn. Ferdinand Schöningh. 515 I. Ára kötve 8.50 Mk.) A holland szerző a mérnöki tudományok doktora, tehát elhihetjük neki, ha szellemes, lebilincselő, tárgyilagos képet festve egész mai nyugati kultúránkról, ijesztő színekben mutat rá arra a hihetetlen rabszolgaságra, amibe az ember «saját teremtményeivel», a gépekkel szemben került és amelyből nincs is számára menekvés máskép, csak az elhagyott Istenhez való visszatérés útján. A homiletikai irodalomnak régi érdemes munkása, Max Kassiepe O. M. J., a korszerű népmissziók elméleti szabályait és gyakorlati tanácsait foglalta össze legújabb művében. Címe : «Die katholische Volksmission in der neuen Zeit». (1935. Paderborn, Ferdinand Schöningh. 1935. Ára fűzve 2.80 Mk, kötve 4 Mk.) Mióta a C. I. C. 1349. canonja a népmissziókat kötelezően előírja, nem maradhat kétség azok értéke felől. De főleg szükségesek azok ma, amikor a radikális tagadással szemben legjobb fegyverünk szent vallásunk igazának és szépségeinek oly radikális szembeállítása, aminőre éppen a missziók ideje alatt nyílik alkalom. Ehhez jó segédeszköz a rendkívül gazdag tapasztalatok alapján megírt fönti könyv; persze nem szabad elfelejtenünk, hogy a siker nem elsősorban a módszeren fordul meg, hanem — mint a kér. hitélet történetében a legnagyobb misszionáriusoknak, egy Regensburgi Berchtoldnak, Kapisztrán Szent Jánosnak, Sienai Szent Bernardinnak, Szent Alfonznak példája mutatja — a misszionárius egyéniségén. Szemlénk eddigi részében inkább az elmélettel foglalkozó könyveket ismertettük, mert hiszen az igehirdetés méltó színvonalemeléséhez ezek járulhatnak az értékesebb segítséggel. Ezeknek tanulmányozása nem menti föl az igehirdetőt a saját komoly, verítékező munkájától, sőt éppen ezzel teszi prédikációját egyénivé és önálló alkotássá. Ha az alábbiakban kész szent
