Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Aistleitner József: A Keret-legenda
14 AISTLEITNER JÓZSEF arra, hogy Hérodotosz (I 1 és VII 89) szerint a fönikek az Erithraeai- tenger mellékéről, tehát — Dussaud értelmezése szerint — a Vöröstenger szomszédságából indultak új hazát keresni s alapították meg 2750 körül Tiruszt. Ezzel kapcsolatban magáévá teszi V. Bérard arra vonatkozó feltevését, hogy a Phoinikesz elnevezés nem egyéb, mint Edom-nak, a «Vörös»-nek görög nyelvű alakja. — Kades-ben és a Negeb- ben gyakorta érintkeztek egymással fönikek és iszraeliták ; innét származik Dussaud szerint e két nép vallási legendáinak közössége is. Eme érintkezésnek tanujele lenne a pusztába kiüldözött Hágár-ról, Abrahám mellékfeleségéről szóló bibliai hagyomány is ; ezt azonban a Keret-legenda inkább a holdisten Ter ah-nak (a bibliai Ábrahám atyjának) nevéhez fűzi. Dussaud fordítása szerint Ter ah .. . kiűzte feleségét, Sint, és szerelmesét, Nikkart (mondván) : «Mint a sáskák, úgy lakjatok a pusztában, Mint a tücskök, a sivatag szélein !» (I. K 101—105.)1 Virolleaud a Keret-költeményt, még a szövege közzététele előtt, a párizsi Académie des Inscriptions et Belles-Lettres 1933 okt. 13-án tartott ülésén ismertette először.2 Szerinte a költemény hőse, Keret, Él-nek fia, egyszersmind Szidon királya, atyjától azt a parancsot kapja, hogy szálljon hadba olyan ellenségekkel, akiknek Terah a feje, közöttük egy Zabulon nevű csoporttal. Keret azonban nem lelkesedik feladatáért ; sírva fakad, mert inába száll a bátorsága. Ekkor Él megvigasztalja fiát álmában : megígéri neki, hogy az emberiség atyjává teszi. Keret erre bátorságot merít, áldozatnak bemutatása után a nagy negeb-i csatába indul, amelyben három milliónál több harcost állít. A csatában mégis Terah a győztes. A veszteség nagy politikai változásokat von maga után : egész népeknek, közöttük ’Aser-nek is, ki kell vándorolniok. A Dussaud fordításában fennt közölt helyet (I. K 101 — 105), amelyet e szerző Hágár elűzésével állít párhuzamba, Virolleaud arra magyarázta felolvasásában, hogy Terah meghagyta volna két feleségének, S/n-nek és Nikkar-nak : népesítsék be a háborúban elfoglalt területet saját leszármazottjaival. Sin-nek neve Ur városa főistenének nevével azonos ; Nikkar pedig azonos Ningal-lal, akit szintén Ur-ban Sin felesége gyanánt tiszteltek. «Ime tehát», mondja Virolleaud, «a Keretkölteményből megtudjuk, hogy Kánaán földjét idegenek támadták meg, akiknek vezérét Terah-nak hívták — úgy mint Ábrahám atyját — ; két felesége van, akik ugyanazt a nevet viselték, mint a két legfőbb istensége ama Ur nevű városnak, amelyből Abrahám származott !» Ameddig a Keret-szöveg kiadatlan volt, alig lehetett ezeket az 1 RHR, CVIII, 34. 2 Virolleaud: L’épopée de Keret, roi des Sidoniens d’après une tablette de Ras-Shamra. Revue des Études Sémitiques, 1934, VI—XIV.
