Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Brandenstein Béla br.: Az okság elvéről
AZ OKSÁG ELVÉRŐL 151 dolgozásának, másrészt pedig a szigorú metafizikai vizsgálódásnak a fényében megállhat-e ? Az élettelen jelenségekre vonatkozólag az újkori fizika és természetbölcselet kezdettől fogva mindmáig a transitiv okság feltevését tette magáévá ; még legújabban is csak elvétve akad a fizikusok között olyan, aki a mechanikai jellegű transitiv okság eszméjéről más okságfelfogásra térne át, ha ugyan egyáltalában foglalkozik alapvető, bölcseleti jellegű oki magyarázattal. Csupán az élőlények életműködéseinek megmagyarázásában találkozunk az életjelenségek mechanisztikus magyarázatával szemben fellépő vitalisztikus érvelésekben immanens, az élőlény testéhez lényegileg hozzátartozó, lélekszerű okok felvételével. Ámde éppen ebben a tekintetben nem szabad elfelejtenünk, hogy a modern vitaiizmus az életjelenségek sokkal behatóbb ismeretére támaszkodik, mint a régi aristotelikus élettan : és ezért magyarázó elveiben is nem egyszer eltér attól, bár bölcseleti magyarázatai egyetemes bölcseleti szempontból sokkal kevésbbé kidolgozottak, mint Aristoteles igen finom metafizikai fogalmai. így mindjárt a modern vitaiizmus egyik megindítója, Driesch, az aristotelesi entelecheia-fogalomhoz hasonlóan lélekszerű alakítóelvet vesz fel az életfolyamatok megmagyarázására és ezt Aristoteles nyomán szintén entelechiának nevezi. De az entelechia felvételének szükségességéhez Driesch éppen olyan alapvető restitúciós jelenségek nyomán jut el, amelyek világossá teszik, hogy a csirában nem feltétlenül egy individuum van praeformálva : vagyis azt találta, hogy a tengeri sün embriójának bizonyos életszakaszaiban az embriót (a blasztulát) a legkülönfélébb önkényes módokon szét lehet osztani, és megfelelő körülmények között mindegyik részből külön teljes individuum képződik, amely az önkényes és az embrióra nézve teljesen esetleges beavatkozás nélkül természetesen nem képződött volna. Ez a tény azonban vagy annak a feltevésnek az elfogadására kényszerít, hogy külső önkényes beavatkozással egy élőlény testével együtt vele lényegileg összekapcsolt, benne immanens okként működő lelkét is fel lehet szabdalni — hiszen mindegyik darabból külön egész élőlény lesz, amely külön immanens életelv-lelket tenne fel — vagy pedig a lélekelv felszabdalhatóságának képtelenségét belátva és az élet vitalisztikus, azaz nem-mechanisztikus értelmezését fenntartva, arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy az életjelenségek és egyúttal a messzemenő restitúciós jelenségek okául szolgáló tényező nem lehet az egyes testi élőlény-individuumokkal lényegileg összekapcsolt, immanens ok. És valóban : Driesch a maga entelecheiáját supraindividuális szervező erőnek tartja, amely nincs lényegileg hozzákötve egy bizonyos nagyságú élő testhez, hanem hasonlóan meghatározott alakú élőlények mögött vagy fölött működve, organizálja azoknak élő anyagát úgy, hogy — megfelelő fizikai-kémiai feltételek fennállása esetében — normális alkatú, meghatározott fajtípusú élőlények képződjenek belőle. A bizo
