Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)

Pataky Arnold: Szent Pál tanítása az Eucharisztiáról, vallástörténeti megvilágításban

SZENT PÁL TANÍTÁSA AZ EUCHARISZTIÁRÓL

11

mikor Krisztus is részt fog venni. Clemen1 a keresztény communió- ban csupán erkölcsi vonatkozást lát : a kenyér és a bor Jézus halálát jelentik.1 2

* * *

3. —Mindezek a magyarázatok közös súlyos hibában szenvednek: nem Szent Pál gondolatait állapítják meg, hanem az értelmezők felfogását viszik bele erőszakkal az apostolnak igen világos szavaiba. Andersen Axelnek terjedelmesen ismertetett magyarázata jellemző példa arra, mily könnyedén és mennyire bizonyítékok nélkül törli a kritikai iskola mindazokat a szövegrészieteket, amelyek az ő felfogásával ellentétben állnak. Csak mellékesen említjük meg, hogy a Chester Beatty- féle P48 kódex Kor. 1-ben és nevezetesen ennek 11. fejezetében is teljesen ugyanazt a szöveget tartalmazza, mint a későbbi görög kódexek. De bármennyire önkényesek is a kritikai iskola újabb képviselőinek is a véleményei, melyek a leglényegesebb pontokban is ellenmondanak egymásnak, mégis örvendetes jelenség, hogy az ellentáborban is egyre többen elismerik, hogy az őskereszténység az eucharisztikus kenyeret és bort Jézus valóságos testének és vérének vallotta. Állapítsuk meg mindjárt : ebben az egész keresztény hitrendszernek oly végtelenül fontos tételében Szent Pál semmi újítást sem hozott be : tanítása, mint láttuk, teljesen a szinoptikus katechézis alapján áll, melynek ő — nemine contradicente — csak a logikus következményeit vonta le. Való igaz, hogy az eucharisztikus kenyérben és borban mind az őskereszténység, mind Szent Pál apostol Jézus valóságos testét és vérét imádta. Azonban a szövegnek egyedül megfelelő magyarázat szerint Jézus Krisztusnak ezt a valóságos jelenlétét nem a hívek extatikus imádsága és hálaadása hozta létre, mint Wetter, Loisy, Söderblom gondolják, hanem az Üdvözítőnek az utolsó vacsorán elhangzott és azóta állandóan megismételt átváltoztató szavai. A hívek imádsága nem Krisztushoz, hanem a mennyei Atyához szállott fel, mint azt a Tizenkét apostol tanításának 9—10. fejezete világosan mutatja. Szent Pál nem az angyalaitól kísért Krisztusnak láthatatlan megjelenéséről beszél, hanem az ő valóságos, szentségi jelenlétéről az eucharisztikus színek alatt. Az Oltáriszentség megünneplése elsősorban nem Krisztus feltámadására és diadalára, hanem az ő halálára irányította a hívek figyelmét. Nem a láthatatlanul jelenlevő Krisztusból áradt ki a vagy a Sùvajnç az eucharisztikus elemekre, — ezt a gondolatot

1 Religionsgeschichtliche Erklärung des Neuen Testaments. Giessen.

2. kiadás. 1924.

2 A 2. pontban említett szerzők állításait részint közvetlenül az ő munkáikból, részint a Biblische Zeitschrift és a Revue Biblique hasábjain megjelent ismertetésekből, főleg azonban a következő kommentárból vettük : E. B. Allô: Saint Paul. Première Épître aux Corinthiens. Paris, 1934. 294— 316. 1.