Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
124 IBRÁNYI FERENC tesedésre való egyetemes törekvés átfogja a gazdasági vonatkozásokat is. Mivel az ember szükségletei periodikusak, azaz bizonyos idő múlva visszatérnek, pl. megfelelő időközökben táplálkoznia kell, másrészt a javak nem mindig állnak rendelkezésre, a szükségletkielégítés tökéletesítése raviszi az embert arra, hogy erőtartalékot gyűjtsön, illetőleg felhalmozzon. Ezt az erőtartalékot nevezem Heller nyomán alapvető, tehát nem sajátos értelemben tőkének, mivel a tőke fogalma erre az erőtartalékra épül rá. Az alapvető értelemben vett tőkével kapcsolatban is találkozunk az ember szellemi tevékenységével, éspedig az értelmi fölismeréssel és a szabad akarati alkotással. A fölhalmozott gabona magában véve, azaz elvonatkoztatva az értelmi fölismeréstől, akarati elhatározástól és az ezek nyomán támadó gazdasági tevékenységtől, még nem erőtartalék, hiszen magától tönkre is mehet. Erőtartalékká teszi az ember, amennyiben a valóságrendhez igazodó értelem fölismeri a későbbi szükségletkielégítés számára való alkalmasságot, a valóságrendbe belenyúló akarat pedig meg is teszi a későbbi szükségletkielégítés eszközévé. Az erőtartalék anyagi mozzanatát a különböző felhalmozott javak alkotják. Mindezt azonban az ember szelleme által létesített formai mozzanat, éspedig az eszköz mivoltában rejlő vonatkozás teszi erőtartalékká, azaz tőkévé. Az erőtartalék mentesíti az embert a közvetlen szükségletkielégítés nyomása alól. Ennélfogva fejlettebb gazdasági életre rendezkedhetik be, azaz a célok összeségének szemmeltartásával és tervszerűséggel oszthatja be a rendelkezésre álló aktív és passzív javakat. A szükségletkielégítés tökéletesedésének következő állomása kettős tény fölismerésére támaszkodik. 1. A javak a rájuk irányuló szükségletnél kisebb mennyiségben állnak rendelkezésre, ezzel szemben azonban a javak szaporíthatok. 2. A javak általában olyan állapotban találhatók a természetben, hogy közvetlen szükségletkielégítésre nem, vagy csak kevéssé alkalmasak. Másrészt a javak a szükségletkielégítés céljából alkalmassá tehetők, azaz tökéletesíthetők. így jön létre a termelés folyamata, amely lényegében új javak létrehozása, illetőleg a meglévő javak tökéletesítése. A termelés eszközéül kínálkozik a felhalmozott erőtartalék. Pl. a távolabbi szükségletkielégítés céljából felhalmozott fából ekét, fonalból hálót lehet készíteni. Tehát a fejlődés első fokán a felhalmozott anyagi javakat megteszi az ember erőtartalékká, azaz a távolabbi szükségletkielégítés eszközévé. A fejlődés második fokán megteszi az ember ugyanazt az erőtartalékot a termelés minősített gazdasági folyamatának eszközévé, minek következtében a közvetlen szükségletkielégítés alárendelt jelentőségűvé válik. Az erőtartalék tehát a gazdálkodás fejlődésével új tartalmat kap. A tőke sajátos, de tág értelemben vett fogalmát alkotja az erőtartalék, amennyiben a termelést szolgálja. A tőke tehát a gazdálkodásnak eszköze, mert
