Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Pataky Arnold: Az Oltáriszentség tana az ősegyházban
112 PATAKY ARNOLD hogy ez a tanítása megegyezik a többi kereszténynek a hitével és magára az apostoli katechézisre, illetve ennek írásba foglalására megy vissza. Jusztinus nem a bevatottaknak szóló misztérium-theologiát tanít ; szavai a kereszténység egyetemes hitét fejezik ki. A fentebb idézett helyek alapján Szent Jusztinusnak az Eucha- risztiára vonatkozó tanítását a következőkben foglalhatjuk össze. Az Eucharisztiát Jézus Krisztus szerezte az utolsó vacsorán, mint halálának az emlékezetét, — és ennek megismétlését apostolainak megparancsolta. Az Eucharisztia elemei a kenyér és a vízzel vegyített bor,1 amely fölött a testvérek «elöljárója», vagyis a püspök (pap) elmondja az átváltoztatás szavait ; e szavaknak ereje hasonló az Isten szavához, mely az isteni Ige megtestesülését létrehozta. Az átváltozás a kenyér és a bor fölött elmondott és Jézus szavait tartalmazó hálaadás folytán következik be. Az Eucharisztia Jézusnak valóságos teste és vére ; valóságos áldozat, melyben beteljesedett Malakiás jövendölése a minden helyen bemutatandó tiszta áldozatról. Az eucharisztikus lakomát a keresztények vasárnaponkint ünnepük meg és azon csak a Jézus törvényei szerint élő megkeresztelt hívek vehetnek részt. Jézus eucharisztikus teste és vére a mi testünket a halhatatlanságra táplálja.1 2 Az Eucharisztia egyszersmind a híveknek egymással való közösségét is erősíti (v. ö. Kor. I. 10, 17.) ; ez Szent Jusztinusnál az előbb említett dogmatikai tételeknek logikus következménye. Szent Jusztinus tehát az Eucharisztiát igen világosan szentségi, realisztikus valóságnak mondja. Pedig az ő apologetikus céljának talán még jobban megfelelt volna, ha az eucharisztikus kenyeret és bort csak Jézus teste és vére szimbólumának mondhatta volna ; ezzel egy csapásra lehetetlenné tette volna a pogányoknak azt a rágalmát, mintha a keresztények az összejöveteleiken egy gyermeknek a húsát ennék meg. Ámde Szent Jusztinus nem is gondol ilyen szimbolizmusra ! Tanítása félreérthetetlenül ugyanaz, amelyet a katolikus egyház ma is hisz és vall az Eucharisztiáról. Sőt hozzátehetjük : a 2. század legnagyobb apolo- gétája kevés dogmát fejtett ki oly világosan és oly terjedelmesen, mint éppen az Eucharisztiára vonatkozó keresztény tanítást ! 4. — Nagyszerű tanítást ad az Eucharisztiáról a 2. század nagy lyoni püspöke, Szent Ireneus, ki mint gyermek még Szent Papias hiera- poliszi és Szent Polikarpus szmirnai püspököket hallgatta és így az ő 1 Szent Jusztinus az első tanunk arranézve, hogy az eucharisztikus bort vízzel vegyítették. Talán azért emeli ki ezt a vonást, hogy az ellentétet az eucharisztikus szent lakoma és a pogányok áldozati tivornyái között minél erősebben kidomborítsa. 2 Ez a tétel oly világosan kisugárzik Szent Jusztinus szavaiból, hogy egyes racionalisták szerint Ján. 6, 51b skk. verseit Jusztinus után toldották be a negyedik evangéliumba ! (Andersen Axel, Zu Jo. 6, 51b ff. Zeitschrift für die neutest. Wissenschaft. 1908, 163—164. 1.)
