Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Schütz Antal: Az Eucharisztia helye a hitrendszerben
102 SCHUTZ ANTAL sűrűsödik. így az Eucharisztiában találjuk meg ennek a létnek kulcsát, Isten országának középpontját, minden isteni titkoknak gyümölcsét. W. Faber szellemes fogalmazásában minden kinyilatkoztatásnak és isteni életnek foglalata és sommája ez : az Ige az Atya ölén (Szent- háromság), az Ige az anyja ölén (megtestesülés) és az Ige az Egyház ölén (Eucharisztia). Ezek a meggondolások, az Eucharisztia születése helyének, az Eucharisztiát ígérő, alapító és valósító Krisztus szándékainak nyomai mind egy pontba konvergálnak, és ezzel minden kétséget kizáró, egyértelmű meghatározását adják az Eucharisztia helyének a hitrendszerben. Ez a hely a Krisztus titokzatos teste. A corpus Christi mysticum tőszomszédságában, nem, a szívében van helye a corpus Christi sacra- mentale-nak, amint megint meglepő szabatossággal jelzi, igaz más összefüggésben Szent Tamás : «Res (azaz kegyelmi hatása) huius sacramenti est unitas corporis Christi» (Sum. th. III 73, 3; cf. 1 Cor 10). Krisztus titokzatos teste az Egyház. Nem más az, mint történeti hatóerőre hangolt, közösségileg megszervezett látható valósága annak, amit Jézus Krisztus jelent az üdvtörténetnek. A Krisztus adta természetfölötti belátásnak (tanítás) és erőnek (kegyelem), ennek a láthatatlan világnak megszervezett láthatósága ige és szentségek útján ; a közösségi szervezetbe tagozódott és valósult természetfölötti élet : ez az Egyház. Az emberiség közepeit az idők végéig továbbélő, az egyes embereket a maga titokzatos valóságába iktató, a maga életét és törvényét, igazságát és kegyelmét, röviden : a maga Szentleikét közlő és ezáltal a sajátmaga örök szentháromsági életébe fölemelő Krisztus : ez a Krisztus titokzatos teste. Ennek a «második» Krisztusnak, a Christus mysticusnak szimbóluma és foglalata, a láthatatlan krisztusi igazság és kegyelem meg a látható, megszervezett igehirdetés és szentségszolgáltatás közötti közvetítő, láthatatlan és látható egyszerre, látható a színeiben és láthatatlan a titokzatos valóságban, a kegyelmi életnek állandó elevenítő forrása, az Egyháznak építő törvénye és életének kivonata, a titokzatos Krisztus alapsejtje és szíve, maga a Christus mysticus szentségi valóságban : ez az Eucharisztia. A Krisztus titokzatos testének hivatása, a lelkek természetfölötti életre-támasztása és táplálása az Eucharisztiának mint eledelnek a hét szentségbe tagozódó nagyarányú közvetítése által történ-k ; az Egyház titokzatos élete, áldozati útja az emberi történelemben és Istent méltó módon imádó liturgiája az Eucharisztiának mint áldozatnak bemutatása ; és az Egyház legmélyebb mivolta és rendeltetése, a «tabernaculum Dei cum hominibus» az Eucharisztia mint Immánuel. Hogy az Egyház mint állandó csoda nyúl bele a történelembe és ki nem elemezhető a történelemnek pszichikai, fizikai, földrajzi, szociológiai erőiből és tényezőiből, annak szimbóluma és záloga az átlényegülés.
