Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Schütz Antal: Az Eucharisztia helye a hitrendszerben
AZ EUCHARISZTIA HELYE A HITRENDSZERBEN. í. Ma a hittudományos köztudat a hitrendszert nagyjából így látja : Isten önmagában és Isten a műveiben ; Isten művei pedig a teremtés és fölemelés, a bűnbeeséssel kapcsolatos megváltás és ennek tényleges módja a megtestesülés, azután a krisztusi életmegszentelés, melynek elve a kegyelem, intézményei az Egyház és a szentségek, betetőzése a végső dolgok. Az Eucharisztia itt a szentségek közt kap helyet. Ott tárgyalja a Tridentinum és a plébánosok számára kiadott Trentói Káté ; odahelyezi a keresztény köztudat, még elnevezésében is : Oltáriszent- ség. Úgy tetszik tehát, hogy «res iudicata»-val állunk szemben. Pedig az Eucharisztiának ebben az elhelyezésében a tüzetesebb elmélés komoly nehézségeket is talál. Mindenekelőtt az Eucharisztia áldozat is. És az áldozat nem szentség ; viszont az istentisztelet középpontja. Bizonyos, hogy a jelentőségében alig túlozható liturgiái mozgalom dogmatikai értelmezésére és irányítására nem elég az Eucharisztiát egyszerűen szentségnek minősíteni. S ha ettől el is vonatkoznánk, itt van egy másik tény : az egyházi életben idestova hét százada jelentős helye van az adorációnak ; s jóllehet ezt a magyar nyelvhasználat szentségimádásnak mondja, a teológus joggal kérdi : melyik más szentségnél jöhet csak szóba is az imádás? Teológiai szempontból döntő azonban egy más mozzanat. A szentségnek mai kánoni meghatározása (kegyelem-közlő jel) a többi hat szentségnél csak a készülő szentségre illik (sacramentum in fieri) ; minden egyéb, az esetleges föléledés is, már csak hatás s a megszűnt, hatásaiban tovább élő szentség (sacramentum in esse) körébe esik. Hat esetben tehát a szentség voltaképpen személyen végbemenő cselekmény (actio conferens gratiam), teljes összhangban azzal a sarkalatos teológiai tétellel, hogy minden kegyelemközlés őstípusa, a szentháromsági személyek küldése (missio) mindig személyhez történik (Dogmatika I2 437). Ha ezzel a kategóriával közelítünk az Eucharisztiához, kitűnik, hogy a «készítés», a cselekmény ebben az esetben nem szentség, hanem áldozatbemutatás. Hisz az Eucharisztia a szentmisében «készül». A kegyelemközlés ettől független mozzanat: az «áldoztatás». Ha helyt is adnánk annak a figyelemreméltó elméletnek, mellyel a Maria Laach-i bencések igyekeznek dogmatikailag elmélyíteni a liturgikus mozgalmat, értem Theologia. 7
