Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
184 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN lehetővé. A szerző hat fejezetre osztott munkájában nemcsak a kolostor történetét mondja el szorgalmas anyaggyűjtés segítségével és élesszemű forráskritika alkalmazásával, hanem a 19. század elején barbár érzéketlenséggel lerombolt épületek rajzaiból és a belső berendezés különböző helyeken még meglévő darabjaiból szemléletes művészettörténeti képet is fest a középkori és újkori kolostorról, mindkét vonatkozásban helyes érzékkel mindig az egész pálosrend történetébe és építkezési szokásaiba helyezve el mondanivalóját. Munkájával, amelyet az olvasó azzal a megnyugtató érzéssel tesz le, hogy kiválóan szakképzett kéz nyűit itt a tollhoz, valóban a tizenkettedik órában állított szép emléket egyik nagymultú egyházi intézményünknek. Hermann Egved. II. Külföldi irodalom. E. B. Allô: Saint Paul, Seconde Épltre aux Corinthiens. — Paris, Librairie Lecoffre J. Gabalda et Fils. 1937. — LXXV és 388 lap. — 100 frank. A Theologia 1936. III. évfolyamának 87—90. lapján ismertettük azt a nagyszerű kommentárt, amelyben a fribourgi egyetem tudós professzora Szent Pálnak a Korintusiakhoz intézett első levelét magyarázta. Egyúttal kifejeztük azt az óhajtásunkat is, hogy mielőbb olvashassuk a Korintusiakhoz írt második levélnek is a kommentárját. Ez a kívánságunk a múlt esztendő karácsonyán immár valóra vált. Fölösleges dolog volna Allo legújabb kommentárjának alaposságát, világosságát, sőt élvezetességét dicsérni. Ez a munkája is méltó módon lép a nyomdokaiba az Apokalipszishoz és Kor. I-hez írt kommentárjainak ; szerkezete is követi a szerzőnek régebbi magyarázatait. Az V—LXXV. lapon a szerző Kor. 11. irodalomtörténeti kérdéseivel foglalkozik, az 1—343. lapon a szorosan vett magyarázatokat és magyarázó kitéréseket olvassuk ; ezek után részletes tartalomjegyzék és négy tárgy- meg névmutató következik. Az Apostolok Cselekedetei mitsem mondanak azokról az eseményekről, amelyek Kor. I. és Kor. II. megiratása között történtek; ezekre csak Kor. II. egyes célzásaiból következtethetünk. A régi magyarázók általában azt hiszik, hogy Szent Pál a két kánoni levél között sem nem járt Korintus- ban, sem levelet nem intézett oda. Kor. II. 2, 3. 5 skk. ; 7, 12-t a legtöbb magyarázó a Kor. I. 5, 1 skk-ben említett vérfertőző esetére érti, akit bűnének elrettentő büntetéséül Szent Pál Kor. I. 5, 3—5-ben kizárt az egyházból, de megtérése után Kor. II. 2, 6 skk-ben ismét visszafogad a hívek közösségébe. E magyarázat szerint Szent Pál mindkét levelet 57-ben irta ; ennélfogva Kor. I-t és Kor. Il-t mindössze néhány hónap választja el egymástól, és a Kor. II., 2, 4 ; 7, 8 skk-ben említett szigorú hangú levél nem más, mint Kor. I. — Allo más utakon jár. Nézete szerint Kor. I. már 55-ből való ; Szent Pál e levél megírása után mihamar felkereste Korintust, hogy ott a meglazult fegyelmet helyreállítsa. Fáradozását azonban nem koronázta siker, sőt a korintusi egyháznak valamely tagja Szent Pált apostoli minőségében súlyosan megsértette. Pál szomorú szívvel visszatért Efezusba és
