Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja
356 MÓRA MIHÁLY karthagói diakon Breviatio canonum-a 547 körül, stb.) Itáliában a scythiai születésű Dionysius Exiguus egy dalmáciai püspök buzdítására készíti el 500 körül Rómában gyűjteményét, amelyben az apostoli és a görög, valamint afrikai zsinati kánonokat latinra fordította, majd ehhez a pápai ügylevelekből egy gyűjteményt csatolt (Collectio Diony- siana). Spanyolországban több gyűjtemény közül kiemelkedik Márton brágai püspök Capitula-ja (580 körül), majd a nyugati gótok megtérése (589) után keletkezik a félsziget partikuláris jogára nagy jelentőségű Collectio Hispana. De ugyanígy gyűjtik Galliában s a Frank-birodalomban (Collectio Quesnelliana, V. század vége — VI. század eleje. Collectio Dacheriana 800 körül), valamint a szigetországban is (nagy irhoni kánongyüjtemény, VIII. század eleje) a joganyagot. A vezeklések tárgyát jelentő vétségek jegyzékét és a kiszabandó büntetéseket tartalmazó legrégibb libri poenitentiales Britanniában és Írországban keletkeztek. Az oly sok vitára okot adó Pseudo-Isidora (IX. sz. közepe) a nyugati Frank-birodalomban jött létre. Mint már említettük, a keletrómai császárok konstituciói, a frank-germán kapitulare-jog, — amelynek legnagyobb részét Ansegisus fontenellai apát gyűjtötte össze, — nagyon lényeges forrásai a régi egyházjognak. A IX. sz. végétől a XII. sz. közepéig keletkezett rendszeresebb gyűjtemények szerzői között, hogy csak egynéhányat említsünk, ott találjuk Regino prümi apát, Burchard wormsi, Anselmus luccai, Ivó chartresi, Bonizo sutrii püspök, Algerus lüttichi scholasticus nevét. A korszakalkotó Gratian bolognai jogtanár, a kánonjog tudományának atyja, itáliai ; a IX. Gergely Tribonianusa, a szintén Bolognában tanító pennafortei Raymond spanyol; VIII. Bonifácnak a decretalisok elrendezésére kirendelt bizottsága, Mandagato Vilmos embruni érsek, Fredoli Berengár beziersi püspök, Sienai Richard, a római Egyház kancellárjából áll. A glosszátorok, a bolognai és a párisi egyetemek szellemi hatóköre kiterjedt az egész akkori keresztény világra. Hogy csak egynéhány nevet említsünk, rámutatunk arra a tekintélyre, amelyet Johannes Teutonicus halberstadti prépostnak Gratian Decretumá- hoz, botonei Bernhardnak a Liber Extra-hoz, Johannes Andreä-nek a Liber Sextushoz és a Clementinákhoz írt glossa ordinariája, Gratian tanítványának Paucapalea-nak, Rolandus Bandinellinek, a későbbi III. Sándor pápának, Rufinusnak, Stephanus Tornacensisnek, Johannes Faventinus faenzai, Huguccio ferrarai püspöknek, Damasusnak, Tan- credusnak, Aegidius de Fuscarariis-nek munkái élveztek. A decretisták és a decretalisták, a XII. sz. második fele, a XIII. sz. és részben a XIV. sz. virágzó egyházjogi iskolája, exegetikája, Distinkciók, Casusok, Questiones, Brocarda, Speculumok szerzői inkább a római szellem örökösei, amit el lehet mondani a XIV. sz., XV. sz. elejei relatíve kisebb értékű kommentár irodalomra is. 4. A reformáció utáni idő, szemben a protestáns Északkal, inkább
