Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban
Szemle Katechetik a, pedagógia. I. Külföldi irodalom. Utolsó szakszemlénk óta (Theologia, 1934. évf. 174—177 1.) a kateche- tikai irodalom két «standard work»-kal gazdagodott, amelyeket méltán sorakoztathatunk Meyenberg és Gatterer régebbi klasszikus munkái mellé. Az egyik Pfliegler Mihály háromkötetes műve, a legrészletesebb kateche- tika, amellyel ma rendelkezünk : «Der Religionsunterricht.» (1. k. Die Teleologie der religiösen Bildung. 298 1., 11. k. Die Psychologie der religiösen Bildung. 296 1., III. k. Die Methodik der religiösen Bildung. 343 1. Innsbruck. 1935. Tyrolia. Ára kötetenként : 5-30 Mk. Kötve : 6-80 Mk.) A hatalmas művet nagyvonalú katechetikai szintézisnek nevezhetniük, amennyiben a legutolsó harminc év pszihológiai, pedagógiai és didaktikai megállapításait átfogó rendszerben igyekszik a mai valláserkölcsi nevelés problémáira és feladataira alkalmazni. A szerzőnek különös érdeme, hogy az iskolai hitoktatásban nem csupán egy tárgyat lát a többi tantárgy mellett, hanem egész nevelésünk szellemi központját és összetartó erejét találja meg benne, amelyben a többi szaktárgyaknak egybe kell csengeniök. Korunk nevelési eszményeinek túlságosan földies és a múlandó időhöz kötött tekintetét a hitoktatásnak kell az örök magasságokba emelnie és ezért Pfliegler — egész helyesen — nem tér ki egyetlen égető és időszerű kérdés megtárgyalása elől sem. Willmann Ottó szellemi örökségén állva emeli föl épületét, melyben elfér a kisgyermektől kezdve az egyetemistáig az ifjúság lelki nevelésének minden kérdése, úgyhogy homlokzatára méltán helyezhetnők «A hitoktatás encyklopediája» feliratot. Az utolsó évtizedek szak- irodalmát maradék nélkül dolgozza fel szisztematikus egységbe és bár a hagyomány biztos talaján áll is, de képes valóban újat nyújtani : a mai feladatoknak tudatában álló katechetikát. A rendkívül gazdag tartalomból különösen kiemelkednek az akarat neveléséről, az értékelméletről, az érzelmek és élmények keltéséről, a serdülőkor vallási kríziséről, a nevelő egyéniségéről stb. írott fejezetei. A szerző — minden modernsége mellett is —- kellő tisztelettel viseltetik a katechetika múltjával szemben és szerencsésen látja meg a múlt értékeit is. Különösen előnyére válik Willmann értékes pedagógiai örökségének bőséges felhasználása. Az elmélet és a gyakorlat embere egyaránt kimeríthetetlen kincsesbánya birtokába jutott Pfliegler hatalmas munkájában. A másik nagyjelentőségű eseménye a katechetikai irodalomnak Bopp
