Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban
66 KONTOR LAJOS dés módját a Máltával 1890-ben kötött szerződés határozta meg s eszerint a közlést a pápa nevében az angol kormánynak szóval (és nem írásban) a nuncius teszi meg, még pedig bizalmas formában, amit ez a szerződés a ma is használatos «praenotificatio officiosa» névvel jelöl. A közlést nem követheti a megkérdezett kormány részéről tiltakozás, vagy pláne vétójog alkalmazása, amit XI. Pius pápa az olasz konkordátummal kapcsolatban Gaspard bíboroshoz 1929 május 30-án intézett levelében kifejezésre is juttat. A német birodalmi konkordátum pótjegyzőkönyve pedig már kifejezetten kimondja, hogy ilyen esetben az államot veto-jog nem illetheti. A háború utáni első konkordátum — melyet a Szentszék Lettországgal kötött — már nem hagy semmi kétséget aziránt, hogy a rigai érseket a Szentszék nevezi ki, azonban a konkordátum 4. pontjában a Szentszék kijelenti, hogy mielőtt az érseket kinevezné, közli jelöltje nevét a lett kormánnyal, hogy megtudja, nincs-e ellene politikai szempontból kifogás? A lett konkordátumban alkalmazott formulát látjuk a bajor (14), a lengyel (11), a litván (11), a cseh (4), a portugál (I. 6, 7.), az olasz (19), a román (5. §. 2.), a badeni (3) és a német birodalmi konkordátumokban. Még a porosz konkordátum is ezt a formulát alkalmazza, bár Porosz- országban nem a pápa nevezi ki a püspököt, hanem a káptalan választja, de ennek megfelelően a választás után a választó káptalan (és nem a Szentszék) intéz kérdést a kormányhoz aziránt : nincs-e a megválasztott ellen politikai szempontból kifogás. A bajor konkordátum 14. pontja a püspökök kinevezését ugyancsak a Szentszéknek tartja fent s azt a következőképpen szabályozza : A püspöki szék megüresedésekor az illető káptalan a Szentszéknek névsort küld azokról, akiket a püspöki méltóságra és az egyházmegye kormányzására méltóknak tart s a Szentszék ezek közül, vagy a bajor püspökök által háromévenkint Rómába küldött névsorból választ ki püspököt. (A legtöbb író szerint csakis a névsorokban felsoroltak jöhetnek figyelembe a kinevezésnél.) Mielőtt a Szentszék a kinevezési bullát közzétenné (az olasz szöveg szerint : elküldené), kérdést intéz a bajor kormányhoz, hogy megismerje, nincs-e a jelölt ellen politikai kifogás.1 A lengyel konkordátum 11. pontja körülbelül ugyanilyen rendelkezéseket tartalmaz, azonban a Szentszék nem a kormánynál, hanem a köztársaság elnökénél érdeklődik a jelölt politikai megbízhatósága iránt. Ez a formula az utódlási jogú koadjutorokra is vonatkozik. A Szentszék itt is kér a püspököktől az alkalmas püspökjelöltekről 1 Bajorországban 1817 előtt szintén a káptalanok választották a püspököt, de az 1817-ben kötött konkordátum nominációs jogot adott a királynak s most az új konkordátum a káptalanok 1817-ben megszűnt püspökválasztó privilégiumát állította vissza, de a bajor király nominációs jogát elejtette, illetőleg azt a német köztársaság funkcionáriusaira nem ruházta át.
