Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
48 IBRÁNYI FERENC ben azt mondja, hogy a pénz a gazdasági tevékenységet illetőleg anyagi-, hordozó-okként, tehát passzíve szerepel, míg a cselekvő-, létesítő-ok az emberi akarat, szándék és következőleg a munka.1 Szent Tamás tehát nem azt mondja, hogy az adósnak kizárólagos joga van a nyereséghez, hanem csak azt, hogy több joga van ehhez, mint a pénzhez. A 78. q. 3. articulusából kihámozható a pénz másik, a csereeszköz-jellegtől eltérő fogalma. Ha ugyanis a pénz a nyereséget illetőleg eszköz, akkor a nyereséget létrehozó gazdasági tevékenységet tekintve is. Az a pénz, amely elsősorban és eredeti rendeltetésénél fogva csereeszköz, Szent Tamásnál itt mint termelőeszköz szerepel. Bár Szent Tamás hangsúlyozza a munka fontosabb és magasabbrendű szerepét a termelő- eszközzel szemben és hajlik a termelőeszköz jogi terméketlenségének gondolata felé (lásd corpus), mindazonáltal a termelőeszköz jogi termékenységét nem zárja ki. Az a körülmény ugyanis, hogy a pénz, mint termelőeszköz passzív és hordozóként szerepel, eleve nem zárja ki a jogi termékenységet. Hiszen ezen a címen a házbérjövedelmet és sok mást (kikölcsönzött eke, kocsi stb. bérét) erkölcsileg kifogásolni kellene, mert szerepük szintén passzív. Továbbá Szent Tamás a visszatérítésről szóló quaestioban felveti a nehézséget: aki a kölcsönadott pénzt tovább tartja magánál, mint megegyeztek, kárt okoz a hitelezőnek, mert megfosztja attól a nyereségtől, amelyhez pénze után jutna. Tehát az adós visszatérítéssel (restitutio) tartozik. A feleletben Szent Tamás nem tagadja, hogy a pénz a hitelezőnek nyereséget biztosíthat, tehát hogy a pénz gyümölcsöző, csak azt hangsúlyozza, hogy a réndelkezésre álló pénzben a nyereség nincs meg tényleg (actu), csak képességileg (virtute), és hogy tényleg meglegyen, az sok körülménytől függ. A corpusban adott elvi megoldás alapján azonban az adós tartozik, ha nem is teljes, legalább valamelyes kártérítéssel : «tenetur tamen aliquam recompensationem facere secundum conditionem personarum et negotiorum».1 2 Tehát Szent Tamás a lucrum cessans címletét elvben megengedi, gyakorlati alkalmazását más irányú megfontolás alapján arra az esetre korlátozza, ha késedelmi mozzanattal (poena conventionalis) kapcsolódik. Számunkra azonban az a fontos, hogy Szent Tamás itt elfogadja a pénz képességileg gyümölcsöző voltát. A képességiség annyit jelent, hogy az emberi munka teszi ténylegesen termelővé. Ez a képességiség azonban nem döntő mozzanat a gyümöl- csözést illetőleg erkölcstudományi és közgazdasági szempontból, hiszen az eke, kocsi, gép, gyár stb. magukban véve szintén csak képességileg termelnek, az emberi munka teszi ezeket tényleg érték termővé, azaz termelővé. A legélesebben domborítja ki a pénznek, mint termelőeszköznek a fogalmát Szent Tamás akkor, amikor a kommendának nevezett 1 IIa1122, q. 78, a. 3, ad 1 ; Quodlibet. Ill, q. 7, a. 19, ad 1. 2 IMI22, q. 62, a. 4, c. et ad 2.
